Caffè dell'Ussero

A Palazzo Agostini földszintjén található Caffè dell'Ussero a XVIII. századból származó, történelmi hangulatú kávézó.
A kávézó – amelyet a XIX. században „Caffè delle Stanze" néven is ismertek, mert az emeleten működő Stanze Civiche körrel (1818-ban alapították) volt összeköttetésben, valamint Caffè dell'Unione néven is – 1839-ben otthont adott az első Olasz Tudósok Kongresszusa üléseinek. Falait neves törzsvendégeinek emlékei borítják: Filippo Mazzei (az olasz, aki az amerikai alkotmány egyik kiegészítését javasolta: a boldogság keresését), Francesco Domenico Guerrazzi, Antonio Guadagnoli, Giuseppe Giusti (aki a Memorie di Pisa című művében tette híressé), Renato Fucini, Enrico Panzacchi, Giosuè Carducci (az első olasz Nobel-díjas), Cesare Abba, Giuseppe Montanelli, Alessandro D'Ancona (a La Nazione napilap első igazgatója), Bino Sanminiatelli, továbbá sok más híresség, például Paolo Mascagni, Charles Didier (aki ide helyezte Chavornay című regényének cselekményét), Giovanni Battista Niccolini, Pietro Bastogi, Carlo Bombrini, Pietro Gori, Enrico Ferri, Giovanni Gentile, Filippo Tommaso Marinetti, Giuseppe Lipparini, Luigi Puccianti, Titta Ruffo, Curzio Malaparte, Ezra Pound, Giovanni Gronchi, Mario Tobino, Mario Praz, Giovanni Spadolini, Enzo Carli, Indro Montanelli, Tiziano Terzani, Renata Tebaldi, Luigi Comencini, Arnoldo Foà, Carlo Azeglio Ciampi, Antonio Tabucchi és Romano Battaglia.
A kávézó neve már egy 1799-es bérleti szerződésben szerepelt, és az „ussero" szóból ered, amely az „ussaro" (vagyis a könnyűlovasság egységeihez tartozó katona, huszár) toszkán és irodalmi változata.
Az amerikai fegyveres erők 1944-ben rekvirálták, majd 1945-ben dohánybolttal egybekötött kávézóként nyitották meg újra „Usserino" néven, a vicolo del Tidi melletti helyiségekben. A kávézót 1959-ben újították fel, és a mai helyiségeiben nyitották meg újra; ugyanezen év szeptember 9-én megalapították az Ussero Kulturális Társaságot (Sodalizio Culturale dell'Ussero).