Via di Città

Régen via Galgariának hívták ezt az utcát, amely a város szerkezetének szívét alkotja, és összeköti a Campót a dómmal meg a régi Santa Maria della Scala kórházzal. Az egyik leghangulatosabb kiindulópont a Costarella dei Barbieri kis sikátora, ahol a Palio lovai elindulnak, és ahová megérkeznek. A történészek szerint itt állt az ősi Porta Salaria, ahol a Triventum volt, vagyis az a pont, ahonnan a várost három részre osztották (Terzo di Camollia, Terzo San Martino, Terzo di Città). A középkori nagy fellendülés azonban csak a 13. század utáni palotákat hagyta ránk, bár az utca alapjai bizonyosan jóval régebbiek. Rögtön balra a Palazzo d'Elci szép formája tűnik fel, szép 19. századi lépcsőházzal, a főemeleten pedig Daniele Ricciarelli da Volterra két szép festményével. Közvetlenül a Bargello sikátorának (chiasso del Bargello) bejárata után, ahonnan a Torre del Mangia jellegzetes képe tárul eléd, áll a szép Palazzo Patrizi, az Accademia degli Intronati egykori, rangos székhelye. Az intézmény 1525-ben jött létre, jelképe a sütőtök, a só őrzője (sale in zucca), két mozsártörő keresztezi egymást, és a kapu felett díszeleg. A palota 14. századi szerkezetét a 16. században újították fel: a főemelet hatalmas központi termét Giorgio di Giovanni, Beccafumi tanítványa figurákkal és tájképekkel díszítette, emellett Marcello Sparti stukkói és a flamand Bernardo Van Rantwyck festményei (1583) gazdagítják.

Az utcán továbbhaladva a szép Palazzo Marescottihoz érsz, amely ma Palazzo Chigi Saracini, majd a Palazzo delle Papesséhez (lásd). Közvetlenül utána következik a sienai gótikus palota prototípusa, a Palazzo Marsili, amely megőrizte téglaszerkezetét, és Partini építész neogótikus betoldásait mutatja (1870); Partini az építészeti gyökerekhez való visszatérés nagy híve volt. A homlokzaton gyönyörű a angyalok tartotta Piccolomini-címer.