Officina Profumo-Farmaceutica di Santa Maria Novella

Az Officina Profumo-Farmaceutica di Santa Maria Novella, más néven Farmacia di Santa Maria Novella vagy Antica Spezieria di Santa Maria Novella, Firenzében, a via della Scala 16. szám alatt található, a Santa Maria Novella-kolostoregyüttes egyik részében. Ma Európa legrégebbi történelmi gyógyszertárának tartják: csaknem négy évszázada megszakítás nélkül működik, és egyben a világ egyik legrégebbi kereskedelmi egysége is. Ezért 2012-ben olasz bélyegsorozatot szenteltek neki, és elindult néhány műemléki helyiségének restaurálási projektje is. Már 1381-ből dokumentálják, hogy a Santa Maria Novella domonkos szerzetesei rózsavizet árultak fertőtlenítőszerként, főként járványok idején. A szerzetesek a gyógynövényeket (az egyszerű gyógyszereket, latinul „simplicia”, innen ered a Semplici kert neve) egy szomszédos kertben termesztették, füveket és virágokat desztilláltak, esszenciákat, elixíreket, kenőcsöket és balzsamokat készítettek. A Semplici kert elsősorban a közeli, testvér San Marco gyógyszertárat látta el, amelyet szintén a domonkos szerzetesek alapítottak és működtettek. A mai illatszertár 1612-ből származik, amikor még gyógyszertárként (spezieria) is működött. Egész Európában híres volt, és 1659-ben, Fra' Angiolo Marchissi vezetése alatt II. Ferdinánd de' Medici nagyherceg a „Fonderia di Sua Altezza Reale”, vagyis „Ő Királyi Fensége öntödéje” címet adományozta neki. A 18. században termékeit egészen Indiáig és Kínáig exportálták. Ma Európa egyik legrégebbi, négy évszázada működő kereskedelmi vállalkozásának tartják. A kolostor 19. századi feloszlatása ellenére Fra' Damiano Beninek köszönhetően működött tovább, 1866-ban pedig városi tulajdonba került, és unokaöccse, Cesare Augusto Stefani bérelte ki; örökösei a mai napig vezetik az üzletet. Az egykori „spezieria”, amely ma már nem gyógyszertár, hanem illatszertár és gyógynövénybolt, valódi műemléki környezetben található, különböző korokból származó díszítésekkel és berendezésekkel. Értékes tudományos eszközgyűjteményt is őriz, például hőmérőket, mozsarakat, mérlegeket, mérőpoharakat és más eszközöket, valamint a 17. századtól a 20. századig terjedő időszak értékes gyógyszertári edényeit. Az illatszertár eladótérébe finoman faragott, félköríves pietra serena kőkapun át lehet bejutni, amelyet timpanon koronáz; ennek közepén a domonkos szerzetesek címere áll, a sugárzó napról felismerhetően. Az eladótérhez vezető átjáró nem a gyógyszertár eredeti bejárata, hiszen csak a 18. század végén nyitották meg. A gyógyszertár 1612-es hivatalos megnyitásakor a bejárat a Nagy kerengő felől volt, amely ma a Carabinieri altisztiskola tulajdona, a Matteo Nigetti tervezte kagyló alakú kapun át. Az egykori spezieria, a mai gyógynövénybolt 1612 és 1848 között a termékek árusítására és bemutatására fenntartott helyiség volt. A klasszicizáló előcsarnok két oldalán egy-egy exedra nyílik, bennük egy-egy márványszoborral: Hügieia és Galénosz, vagyis az egészség istennőjének megszemélyesítése, illetve az orvoslás istene. A kis előtér neogótikus stílusú, többnyire kék és arany díszítéssel, és a fő eladótérbe vezet. A nagy eladótér eredetileg a kolostor egyik kápolnája volt, amelyet Bari Szent Miklósnak szenteltek, és a gazdag Acciaioli család védnöksége alatt állt. A hagyomány szerint a kápolnát Dardano Acciaioli adta hálája jeléül a domonkos szerzeteseknek. Úgy mesélik, hogy Dardano megbetegedett, az orvosok pedig sem diagnosztizálni, sem gyógyítani nem tudták a betegségét, ezért hírnevük megmentésére egy különleges, „ursina” vagy „lugliola” nevű szőlőt írtak fel gyógyírként, amelyet az év ebben a szakaszában szinte lehetetlen volt találni. A gyógyulás elmaradását így azzal magyarázhatták volna, hogy nem lehetett megtalálni a „gyógyszert”. A Santa Maria Novella szerzetesei, amikor erről értesültek, szüreteltek ebből a szőlőből a saját kertjükben, és felajánlották Dardanónak, aki csodás módon meggyógyult. A nemes hálából azt javasolta a domonkosoknak, hogy adományoz nekik valamit, ami örök emlékként megmarad, ők pedig azt kérték, hogy járuljon hozzá egy kápolna építéséhez „a betegek kényelmére”. A kápolna a betegszoba közelében épült, hogy a betegek akár az ágyukból is követhessék az istentiszteleteket. A 18. században a kápolna a legnagyobb átalakításokon esett át. A szerzetesek a via della Scala felől nyitottak bejáratot, és raktárrá alakították a kápolnát, mivel az már nagyon leromlott. A nagy átalakításra 1848-ban került sor, amikor a gyógyszertár egyre növekvő ismertsége miatt megfelelő terem vált szükségessé a vásárlók fogadására. Az összes munkát Fra' Damiano Beni, a gyógyszertár egyik legfontosabb vezetője rendelte el. A helyiséget két részre osztották: eladótérre és raktárra. A boltozat freskóit, amelynél megőrizték a régi keresztboltozatot, Paolino Sarti festette; a négy kontinenst ábrázolják, jelképezve a gyógyszertár és termékei világszerte ismert hírnevét. A berendezést neogótikus diófa szekrények alkotják, amelyekben a műhely termékeit állítják ki. Jobbra nyílik az úgynevezett Zöld terem, amely a kert felé néz. 1335 és 1337 között építették a kolostor betegszobája és a kápolna között, magánlakásnak szánva, de sosem használták erre a célra. 1542-től kezdve, amikor a bevételek és kiadások első könyvével megkezdődött a gyógyszertár kereskedelmi tevékenysége, ez a terem adott helyet a desztilláláshoz használt piramis alakú kályháknak, a tűzhelyeknek és az üvegedényeknek. A 18. században a Zöld terem a megbecsült vendégek fogadóterme lett, akiknek a gyógyszertár különlegességeit szolgálták fel, például az Alkermest vagy a Chinát, de mindenekelőtt a csokoládét, amely akkoriban nagyon divatos ital volt. Ma a termet 18. századi, directoire stílusú bútorokkal rendezték be. Jobbra a falon Matteo Rosselli képe, a domonkos Veronai Szent Péter alakja uralja a teret. A szemközti falon a Santa Maria Novella-i domonkosok címere látható gazdagon faragott, aranyozott keretben, alatta Fra' Tommaso Valori, az egyik vezető márvány mellszobra. Fent az Officina összes vezetőjének portréja látható 1612-től, a hivatalos alapítás évétől kezdve. Az Antica Spezieria, a mai gyógynövénybolt 1612 és 1848 között az árusításra fenntartott terem volt, ahová a Santa Maria Novella Nagy kerengőjéből lehetett bejutni a Matteo Nigetti tervezte kapun át; két oldalán ma is két emléktábla áll, amelyek a szerzetesek gyógyszerészi tevékenységét, a nagyherceg által adott kiváltságokat és a gyógyszertár neves vendégeit idézik. A termet a 18. századi boltozatos mennyezet gazdag stukkódíszítése ékesíti fantasztikus állatokkal, szfinxekkel, sárkányokkal, királysasokkal, maszkokkal, gyümölcs- és rózsafüzérekkel, amelyek mind a kor kedvelt motívumai voltak. Néhány elem, a szalagok és a füzérek, visszatér a 17. századi szekrényeket koronázó faragványokon is. A bejárati falon álló szekrényen a faragás közepén aranyozott fából készült rózsakoszorú látható, amelyet korona fed, és amelynek belsejében Alexandriai Szent Katalin misztikus eljegyzése látható. A 17. század óta aromatárként használták; itt őrizték a desztillált vizeket, ezért „Vizek szobájának” is nevezték. Ma az Officina profumo-farmaceutica könyvtára, ahol aki szeretné, tanulmányozhatja az itt őrzött szövegeket. A könyvtárat a firenzei Filippo Burresi építész tervezte, teljes mértékben tiszteletben tartva a szigorú geometriát, amelynek törvényei és arányai szerint a sekrestye épült. A falakat teljes egészében Mariotto di Nardo freskói borítják Krisztus szenvedéstörténetéről, giottói hagyományt követve. Az Officina profumo-farmaceutica di Santa Maria Novella múzeumi útvonala az egykori gyártóműhelyekben halad. A múzeum abból a szándékból született, hogy új fényt és életet adjon a hajdan a munkafolyamatokhoz használt gépeknek, az üvegedényeknek, a régi kerámiáknak, valamint a réz- és bronztárgyaknak. A Spezieria mellett találhatók a nagy pincék, ahol évszázadok óta tárolják a termékeket. Innen lehet bejutni a teakeverő helyiségbe és a régi desztillálóba is; ezek a helyiségek a kedves füvészkertre néznek, ahol a szerzetesek a gyógynövényeket termesztették, a Santa Maria Novella téri második bejárat közelében (amely csak különleges alkalmakkor van nyitva). A gyógyszertárban mindenütt különféle tudományos eszközöket és tárolóedényeket állítottak ki, amelyek a 17. és a 20. század közé keltezhetők. A gyűjtemény három részből áll: gyógyszertári kerámiaedények (montelupói, Richard-Ginori és Chini manufaktúrák), gyógyszertári üvegedények (palackok, lepárlók és más tárgyak) és maguk a tudományos eszközök (hőmérők, mozsarak, mérlegek, mérőpoharak). Az Antica Spezieria termének vitrinjeiben régi lepárlókat és más eszközöket állítottak ki, amelyekkel illatokat és gyógyászati vegyületeket vontak ki és állítottak elő; az Accademia del Cimento magas szárú hőmérői másolatok: az eredetiek a firenzei Tudománytörténeti Múzeumban találhatók.