Santa Maria di Leuca

A bűbájos Salento-vidék, Apúlia azon része, amely az olasz csizma „sarkát” alkotja, az Alsó-Salentóval egészül ki. Fő jellemzője, hogy keleten az Adriai-tenger, nyugaton pedig az Ioni-tenger mossa partjait. A két tenger ezért sok úszónak kínál otthont, akik minden nyáron a napsütésért, a tiszta vízért és a sokféle szórakozásért érkeznek.

Santa Maria di Leuca az a földrajzi pont – bár hivatalosan nem jelölt –, ahol a két tenger találkozik. Vizük olyan tiszta és átlátszó, hogy szinte a saját tükörképedet is láthatod benne. A partvidék viszont minden ízlésnek és minden típusú látogatónak megfelel: aranyló homokos partok váltakoznak sziklás partszakaszokkal és magas sziklafalakkal, bár ezekre csak a legbátrabbak merészkednek fel.

Az útvonal indulhat nyugaton, az Ioni-tenger oldalán, Ugentónál és tengerparti falvainál, amelyek közül Torre San Giovanni emelkedik ki. Dél felé haladva eléred Torre Vadót, ahol a víz sekéllyé válik. Ha viszont keletről, az Adriai-tengeri partról indulsz, az első megálló Tricase tengerparti falvai, mint például Marina Serra, mielőtt elérnéd Gagliano del Capo partvidékét.

Kelet és nyugat találkozási pontja, Apúlia legdélebbi pontja Santa Maria di Leuca. Santa Maria di Leuca Lecce megyében, Castrignano del Capo község egyik falurésze (frazione). Bár kicsi hely, Santa Maria di Leuca saját jogán is híres, és évente több ezer látogatót vonz.

Olyan ismert, hogy az egész térségnek is ő adta a nevét, amelyet nemcsak Alsó-Salentóként, hanem Capo di Leucaként is ismernek. De honnan ered a név? A Leuca a görög „Leukos” szóból származik, amelynek jelentése „napfénnyel megvilágított”.

Santa Maria di Leuca nemcsak tenger, napsütés és strandok. Az évszázadok során a falu másfajta „turizmust” is vonzott: sok pápa járt itt különféle okokból, Szent Pétertől kezdve, a Krisztus utáni 4. századon át egészen napjainkig.

Kedvenc céljuk természetesen a Santa Maria de Finibus Terrae bazilika. A „Finibus terrae” elnevezés azért illik rá, mert Santa Maria di Leuca és környéke szigorúan földrajzi értelemben „a világ végének” számított.

A Santa Maria di Leuca szépségét más látnivalók is gazdagítják, köztük a világítótorony, a régi kikötő és a 19. századi villák.

A villák különböző stílusban épültek, és még szebbé teszik a kilátást. Legismertebbjük a Villa Fuortes, más néven Villa dei Misteri (Rejtélyek villája), amelyet onnan kapta nevét, hogy a legendák szerint szellemek kísértenek benne, valamint a Villa Meridiana, amely homlokzatát uraló napóráról kapta a nevét. Sajnos sok ilyen villát súlyosan megrongált a második világháború.

Következik Santa Maria di Leuca vízesése. Benito Mussolini azért építtette, hogy megünnepeljék a Pugliai Vízvezeték, az Acquedotto Pugliese befejezését. A vízesést mindkét oldalán egy-egy, egyenként 300 lépcsőfokból álló lépcsősor szegélyezi. Lábánál egyetlen kőtömbből faragott római oszlop áll.

Végül Santa Maria di Leuca barlangjairól híres. A környékén körülbelül 30 barlang található. Karsztbarlangok, és nevük az emberi képzelőerő gyümölcse. Két csoportba sorolhatók: a Grotte di Levante (keleti barlangok) és a Grotte di Ponente (nyugati barlangok).

A keleti barlangok között elsősorban a cseppkövekkel teli Grotte Cazzafri és a Grotta del Morigio említendő. Utóbbi nevét a mórokról kapta, akik azért szálltak itt partra, hogy meghódítsák Salentót. Grotta degli Innamorati, azaz a Szerelmesek barlangjaként is ismert. Ehhez a csoporthoz tartozik a Grotta delle Ciole (a „varjak” tájszava), valamint a Grotta di Ortocupo, ahol az édesvíz találkozik a sós vízzel.

A nyugati barlangok viszont a leghíresebbek és a legtöbbet látogatottak. A Grotta del Presepe mellett, amelynek cseppkövei egy betlehemi jelenetet idéznek, itt van a Grotta dei Giganti, a Grotta del Drago, a Grotta delle Tre Porte és végül a Grotta Porcinara. Ez utóbbi a legnagyobb barlang, és szárazföldről is megközelíthető. Belsejében számos régészeti leletet találtak, ami arra utal, hogy egykor kultikus helyként szolgálhatott.

Egy utolsó csoda a Grotta del Diavolo, az Ördög barlangja. Nevét onnan kapta, hogy valamikor a belsejéből hangokat hallottak, amelyeket magának az ördögnek tulajdonítottak.

Santa Maria di Leuca és aranyló strandjai körül ugyanilyen szép a környék: itt van a Marine di Felloniche, egy előkelő pihenő- és szórakozóhely, Torre Vado több mint egy kilométeres tengerpartjával, a Marina di Pescoluse és Salento Maldívjai.

Ezeknek a strandoknak, akárcsak Salento összes tengerpartjának, van egy alapvető közös vonása: a part menti őrtornyok. V. Károly megbízásából épültek, hogy megfigyelő- és ellenőrző pontként szolgáljanak, ha az ellenség a tengeren érkezne, elsősorban a szaracénok. Néhány példa: Torre Mozza, Torre San Giovanni, valamint Santa Maria di Leuca-nál a Torre dell'Omomorto („holtember tornya”), amelyet onnan kapott nevét, hogy belsejében emberi csontokat találtak.

Santa Maria di Leuca és partvidéke rendezvényeket és bőséges ételkínálatot is jelent. A rendezvények közül augusztus 15-ei ünnep érdemel említést, amely Szűz Máriát ünnepli körmenetekkel és a tengerpart fölötti tűzijátékkal. Fiatalabb közönségnek szóló programok is vannak a sok strandklubban.

És végül az étel. A hal a főszereplő a masseriék (gazdaságok), az éttermek és a helyiek asztalán. Válogathatsz a vegyes sült halak, a halas „pettole” és a friss pasta alla pescatora között. Ne feledkezz meg Salento jellegzetes süteményeiről sem, a krémmel töltött pasticciottiról.

Ételfesztiválok, strandok, tenger és rengeteg napsütés, amely minden napot ragyogóvá tesz. Mindez, és még sok más is, Santa Maria di Leuca.