Santissima Annunziata-templom: jegyek, nyitvatartás és tippek

A Santissima Annunziata-templom Parma Oltretorrente negyedének nagy ferences temploma a Strada D'Azeglio mellett: ellipszis alaprajzú hajóját tíz sugarasan elrendezett kápolna övezi, építtetője Ottavio Farnese herceg volt 1566-ban.

A tervező Giovan Battista Fornovo, Vignola tanítványa, akivel együtt dolgozott a caprarolai Farnese-palotán. Az ellipszis alaprajz körül tíz kis apszis nyílik, oldalanként öt, támpillérekkel elválasztva; egy stukkóból készült diadalív választja el a hajót a tágas szentélytől.

Az utcáról egy monumentális bejárati íven át lépsz be. A középső kapu felett látható a Gyümölcsoltó Boldogasszony nagy stukkódomborműve, amelyet Giovan Battista Barberini mintázott 1681-ben.

Az apszisban kiemelkedik a cotignolai Francesco Zaganelli oltárképe 1518-ból, amely a Madonnát, a Gyermeket, valamint Keresztelő Szent Jánost, Szent Lukácsot, Szent János evangélistát és Szent Ferencet ábrázolja. A templomban van Correggio Angyali üdvözlet-freskójának egy 19. századi másolata is Ignazio Affannitól; az eredeti Parma Nemzeti Galériájában található.

A szentély karzatán áll az 1805-ös Serassi-orgona: 1933-ban az apszisba helyezték át és elektromossá alakították, 1991-ben pedig visszakapta eredeti formáját.

Az első Annunziata a városfalakon kívül, a várostól délre állt, és közkeletűen a Paradicsom-bazilikának nevezték. 1546-ban Pier Luigi Farnese herceg védelmi okokból lebontatta a „tagliata” során, vagyis a falakat övező sávban minden épület és fa lerombolásával.

Fia, Ottavio, akinek 1552-ben a császárral, V. Károllyal és a pápával vívott összecsapás után sikerült visszaszereznie a hercegséget, újjá akarta építeni a templomot és a kolostort. Egy munkásnegyedet, az Oltretorrentét választotta: így ünnepelte a visszanyert békét, és így nyerte meg magának a legszerényebb alattvalók jóindulatát.

A templom alapítása 1566. május 9-én volt, június 4-én pedig maga a herceg tette le az alapkövet. A ferences barátok az új templomba akarták vinni Zaganelli oltárképét és Correggio freskóját, hogy jelezzék az elveszett helyhez fűződő folytonosságot.