Palazzo Ducale: látnivalók és tippek

A Palazzo Ducale a Piazza Napoleone teljes nyugati oldalát elfoglalja Lucca szívében: évszázadokon át a hatalom székhelye volt, a Köztársaságtól a Baciocchikon át egészen a Bourbonokig. Ma a tartományi hivatal és a prefektúra működik benne, de az udvarai és néhány terme szépen mesél erről a hosszú történelemről.

A központi kapuzaton át a Carrara-udvarba (cortile Carrara) lépsz be, amely hatalmas, és sosem készült el teljesen. Pilléreken nyugvó nagy árkádjait guamói kő borítja, közepén pedig a lucchai jogász, Francesco Carrara szobra áll. Balra nyílik a svájciak udvara (cortile degli Svizzeri) Bartolomeo Ammannati tervezte, rusztikus kváderkőből épült árkádsorával.

A nevét a kormányt védő őrségtől kapta: 1653-tól kizárólag Luzern kantonjában toborozták őket. Itt található a Museo del Risorgimento is, amelyben egy 1821-es carbonari zászlót, Garibaldi és Mazzini emlékeit, valamint gazdag fegyvergyűjteményt láthatsz.

Bent a Nottolini-lépcsőház stukkókkal díszített, kazettás mennyezetével a Szoborgalériába (Galleria delle statue) vezet. Ez egy hosszú, klasszicista folyosó, amelyet életnagyságú istenek és mitológiai alakok népesítenek be, felülről pedig kis kupolák világítják meg. A termek közül kiemelkedik az Ammannati-loggia tizenhatodik századi groteszk díszítéseivel, valamint a Luigi Ademollo freskóival díszített terem, amely Traianus történeteit mutatja be.

A palota egy erődön belül született: Castruccio Castracani itt építtette fel az Augustát 29 toronnyal és négy kapuval. A hagyomány szerint Giotto tervezte, és a város nagyjából egyötödét borította. 1370-ben a lucchaiak népi felkelésben lerombolták, a palotát viszont megtartották, és a kormány székhelyévé tették.

1576-ban villám csapott a lőporraktárba, és a robbanás súlyosan megrongálta az épületet. A Köztársaság ekkor Ammannatit hívta, aki három udvar köré álmodott egy hatalmas palotát. A tizennyolcadik században a terv Filippo Juvarrához került, de egyikük sem látta soha elkészülni.

A homlokzat egy szűk utcára nézett. Elisa Baciocchi, Napóleon húga bontatta le az egész városnegyedet, benne a San Pietro Maggiore templomot, a pénzverdét és a palota tornyát, amely akkoriban a város legmagasabb épülete volt. Így jött létre a platánfákkal szegélyezett nagy tér, amely ma a bátyja nevét viseli.