Palazzo Grassi: jegyek, nyitvatartás és tippek

A Palazzo Grassi a Canal Grande partján, a Campo San Samuele mellett álló hatalmas, fehér isztriai kőpalota, és ma Velence egyik legismertebb kortárs művészeti kiállítóhelye: François Pinault gyűjteményének tárlataiért érdemes ide ellátogatni.

Ez volt az utolsó patrícius palota, amelyet a Canal Grande mentén emeltek a Szerenissima bukása előtt. A Grassi család, amely gazdag kereskedőként nemrég emelkedett a patríciusok közé, óriásinak és vakítóan fehérnek akarta, hogy az egész város lássa, mennyit számít.

A Canal Grande felőli homlokzat klasszicista és szigorú: két emeletnyi (piano nobile) sorba rendezett ablak, sima lizénák, és egy háromíves vízi kapu, akár egy kis diadalív. A Campo San Samuele felőli oldalon van egy második, szinte ugyanilyen impozáns homlokzat.

Bent az alaprajz inkább Rómára hasonlít, mint Velencére. Középen egy oszlopos udvar áll, amelyet ma üvegtető fed, és körülötte nyílnak a termek; mögötte emelkedik a díszlépcső, amelyet Michelangelo Morlaiter és Fabio Canal freskói díszítenek.

A termeket Tadao Ando japán építész tervezte újra: fehér, egyenes falak, szürke padlók, 1800 reflektor egyenletes fénye. Szinte szerzetesi belső tér, amely a műveknek enged szót, miközben a régi stukkók és mennyezetek érintetlenül maradtak fölötte.

A Pinault-gyűjtemény kiállításai, amely a világ egyik legjelentősebb kortárs művészeti gyűjteménye, folyamatosan változnak: Rothkótól Jeff Koonsig, Damien Hirsttől Cattelanig, nagy monografikus tárlatok és más múzeumokkal közös kiállítások mellett.

A palota élete nem volt mindig ilyen elegáns. A Grassi család kihalása után a 19. században néhány év alatt egy tenoristától egy magyar festőhöz, majd egy görög báróhoz került, aki kettéosztotta a bálermet, és letakart egy freskót.

1908-ban Giovanni Stucky svájci iparos vásárolta meg, fia pedig liftet, villanyvilágítást és fűtést hozott ide: ezért hívják Palazzo Grassi-Stuckynak is. 1983-ban a Fiat vette át, amely Gae Aulentira bízta, és a nagy kiállítások otthonává tette, a föníciaiaktól Andy Warholig.

2005-ben François Pinault vásárolta meg, hogy kiállítsa a gyűjteményét. Ando úgy dolgozott, hogy minden szétszedhető legyen: alatta a 18. századi palota még ugyanaz.