Santa Croce-templom: jegyek, nyitvatartás és tippek

A Santa Croce-templom egy román stílusú templom Parma Oltretorrente negyedében, amely a 12. században épült a Via Francigena mentén. Belsejében megőrizte a faragott középkori oszlopfőket, főhajóját pedig a 17. században freskókkal díszítették.

Azért érdemes bemenni, hogy megnézd a főhajó pilléreinek román kori oszlopfőit: ezek maradtak meg a régi templomból, jellegzetesen középkori témákkal, a népi román kori szobrászat szép példái. Az eredeti épület néhány nyoma kívülről is látszik.

Fent a főhajó freskói Jézus gyermekkorának és Szent József életének jeleneteit mesélik el. A 17. század első felében festette őket Giovanni Maria Conti della Camera segédeivel, Francesco Retivel és Antonio Lombardival.

A déli oldalon nyílik a tágas San Giuseppe-kápolna, benne a Szent Család színezett faszobor-csoportjával, amely talán a 18. századi szobrász, Angelo Fontana műve. Két további faszobor, Szent Apollónia és Szent Lúcia Giovanni Battista Merano alkotása; az oltárokon 16. és 17. századi festmények láthatók.

A homlokzat belső oldalán egy freskótöredék a Madonnával és a gyermek Jézussal különleges népi tisztelet tárgya.

A templom a Monte Bardone-i út első pihenőhelye mellett épült. Ez a Via Francigena azon szakasza volt, amely Parmától a Cisa-hágóig vezetett, majd az Appenninek túloldalán Rómába vitt. Egy ősi felirat, amely mára elveszett, arról emlékezett meg, hogy Grazia püspök 1222. augusztus 21-én szentelte fel.

A mai templom rövidebb az eredetinél. Az első átalakítást Iorio da Erba végezte 1415-ben; aztán 1635 és 1666 között a San Giuseppe-testvérület megemeltette a hajókat, és felépíttette a szentélyt, a kupolát és a kápolnát; az első három boltszakaszt lebontották, a homlokzat pedig hátrébb került.

A homlokzat és az északi oldal román kori megjelenése részben visszatérés: a 20. század elején Edoardo Collamarini építész állította helyre, éppen ezen a két oldalon dolgozva.