Corso Como

A Corso Como Milánó belvárosának gyalogos bevásárlóutcája. Nagyjából 280 méter hosszú, és a XXV Aprile teret köti össze a Garibaldi kapu (Porta Garibaldi) pályaudvarral, így a Garibaldi negyed egyik éltető szakasza. A téren keresztül délen a Corso Giuseppe Garibaldival kapcsolódik össze, vele együtt hosszú sétálóutat alkot, amely a San Marco negyed mentén egészen Brerához vezet. A Corso Como egykor a Comasina út első szakasza volt, ezt a vasúti létesítmények építése (1865) megszakította, a forgalmat pedig a párhuzamos Via Farinira terelték. A vasút elválasztotta a Corso Comót az Isola negyedtől, amelyet egy gyalogos felüljáró kötött össze vele.
A Corso Como körüli negyedet 1860 és 1880 között építették be: új utcákat nyitottak, munkáslakásokat emeltek, közéjük pedig igen szerény ipari és kézműves műhelyek ékelődtek.
A második világháború után a területet érintette a Centro Direzionale ambiciózus terve, amely a régi, düledező épületek teljes lebontásával és helyükre korszerű irodaházak és minőségi lakóépületek építésével számolt. A tervet azonban csak részben valósították meg: felépült az új Garibaldi pályaudvar (amely a régi Porta Nuovát váltotta fel) és néhány épület a Via Melchiorre Gioia mentén, köztük 1966-ban a városháza felhőkarcolója. A Corso Como leromlott állapotban maradt, főként az északi vége, amelyet kibeleztek, de soha nem építettek újjá, és sok éven át parkolóként használtak. Az 1990-es évektől a Corso Como jelentős átalakuláson ment keresztül: sok épületet felújítottak, és számos szórakozóhely nyílt, amelyek az úgynevezett „Milano da bere” részét alkotják. A 2000-es években a területet gyalogossá tették. Az utcát részben érinti majd a Porta Nuova projekt építkezése is, a Munoz&Albin lakóegyüttessel és a Corso Como Corte Verdével. Az utca megújuló színvonalát segíti az északi bejáratnál álló Palazzo Alleanza Toro felújítása és a déli bejáratnál fekvő XXV Aprile tér új burkolata is. A Corso Comóról ma már el lehet jutni a Porta Nuova új komplexumába egy úton (Via Vincenzo Capelli), amely a „podiumhoz” vezet: ez egy körülbelül hat méterrel az utcaszint fölé emelt kör alakú tér, amelyet a Pelli-tornyok vesznek körül. Innen az Isola negyedbe, valamint a Via Melchiorre Gioia fölött átívelő gyaloghídon át az egykori Varesine területén létrejött új negyedbe lehet továbbmenni.
Az utca jelenleg gyalogos zóna, és Milánó éjszakai életének egyik fő színtere. Országosan (néhol nemzetközileg) is nagyon híres diszkók találhatók itt: a Hollywood Milano, a Loolapaloosa, az Executive Lounge Milano, a Shocking Club, valamint a közelben a Tocqueville, az Eleven és a Lotus. A lounge bárok is szerves részei a milánói éjszakának. Az utcában két híres étterem is található: a spanyol Ganas és a Cucine delle Langhe, amelyet a divathét idején gyakran ellepnek a hírességek. Egy híres anekdota szerint az étterem egy ilyen alkalommal annyira megtelt, hogy még Catherine Zeta-Jones sem kapott asztalt.
A Corso Como 10. szám alatt található a híres Galleria Carla Sozzani, a déli végén, a XXV Aprile téren pedig a Teatro Smeraldo állt, Milánó történelmi és jelentős, mára bezárt színháza. Az épületben 2014-ig új Eataly nyílik. Szintén a környéken, a Viale Pasubión, az utcától néhány tíz méterre épül a Feltrinelli Alapítvány új székhelye a Herzog iroda tervei alapján (az átadást 2015-re tervezik). 2012 óta a Corso Como a Fuorisalone otthona is: a különböző programok között szerepel a Plus installáció és az iEye kiállítás.