Pinacoteca Nazionale di Palazzo Mansi: jegyek, nyitvatartás és tippek

A Pinacoteca Nazionale di Palazzo Mansi Lucca egyik legpompásabb nemesi palotája a történelmi belvárosban: egyszerre nézheted meg itt az olasz és flamand mesterek festményeit tartalmazó képtárat és a Mansi család barokk termeit, kárpitokkal, freskókkal és egy selyemalkóvval.

Híres a Camera degli Sposi (a Nászszoba), az eredeti alkóvval és a XVIII. századi, hímzett lucchai selyemkárpitokkal. Ez Alberto Sordi hálószobája Mario Monicelli 1981-es filmjében, a Il marchese del Grilloban.

A képtár négy termében, az emeleti nemesi szinten (piano nobile) számos iskola festményei találhatók. A firenzeiek közül itt látható Bronzino Gyermek Garzia de' Medici portréja, Pontormo egy fiatalember-arcképe, valamint Andrea del Sarto Szűz Mária Szent Annával című műve.

Őket a sienaiak követik, köztük Domenico Beccafumi Scipio nagylelkűsége című képével, majd a velenceiek: Tintoretto Velencei szenátor portréja, valamint Veronese és Bassano művei. Emiliából származik Guido Reni Keresztre feszítése Szent Katalinnal és Szent Gyulával.

A palota kápolnájában található a flamand Jan Gossaert Cseresznyés Madonnája. A második emeleten a klasszicizmustól a XX. század elejéig alkotó festők művei vannak kiállítva, köztük a lucchai Pompeo Batoni és Stefano Tofanelli képei.

A XVI. század végén épült palotát a Mansi család 1616-ban vásárolta meg. Kívülről szigorúnak hagyták, belül viszont barokk stílusban újították fel: a letisztult homlokzat és a díszes termek közti ellentét ma is a látogatás első meglepetése.

A képgyűjtemény magjának különleges története van. 1841-ben Károly Lajos bourbon herceg szétszórta a Palazzo Ducale képtárát; 1849-ben, amikor Lucca a Toszkánai Nagyhercegség része lett, II. Lipót nagyherceg firenzei festmények sorát ajándékozta a városnak kárpótlásul. Az ajándékot a lucchai festő, Michele Ridolfi szorgalmazta.

A palota 1965-ben állami tulajdonba került, a képtár pedig 1977-ben nyílt meg benne. A múzeum a lucchai textilgyártás történetét is bemutatja: szövőszékeket, korabeli ruhákat, miseruhákat és a XVI–XVIII. századi szöveteket.