Montalbano Elicona

Történelemben, művészetben és hagyományokban gazdag Montalbano Elicona a Nebrodi-hegység egyik legrégibb és legvonzóbb települése, amelyet 2015-ben Olaszország legszebb falujának választottak.

Egyesek szerint neve az arab „Al Bana” szóból ered, jelentése „kiváló hely”; mások szerint a latin „Mons Albus” kifejezésből származik, a település magaslataira utalva, amelyek télen hóval borítottak. Az „Elicona” név ezzel szemben a görög gyarmatosítás korára vezethető vissza: a dórok „Helikonnak”, vagyis „kanyargósnak” nevezték azt a dombot, amelyen később a középkori Montalbano települése épült, a közeli patak kanyargós alakja miatt.

Könnyű elveszni e méltóságteljes falu szépségében: a középkor szelleme még ma is érezhető, a sziklás kiszögelléseken megült kis házak és a sok templom, nemesi palazzo és a bűvös kastély között kanyargó utcácskák között.

A kastélyt szváb és aragóniai uralkodása idején védelmi erősségként építették, majd III. Frigyes aragón király kívánságára igazi királyi palotává alakították. Két szinten emelkedik, külső falain tizennyolc nagy, elegáns ablak látható a szváb lőrések felett, valamint számos kapu és ajtó. Belsejében tágas termei újra életre keltik a régi királyi udvarok hangulatát.

A kastély közelében érdemes megnézni a Szent Katalin d’Alessandria-templomot, amely 1393-ban épült. Román stílusban készült, értékes festményeket őriz, például a Guido Reni iskolájából származó „Cena Domini” címűt, valamint a szentet ábrázoló márványszobrot, amelyet a Gagini-iskolának tulajdonítanak.

A kastélytól indulva, a történelmi központ sikátorain és utcácskáin át végigsétálva eljutunk a székesegyházig. 1645-ben újjávépítették, mellette impozáns harangtorony áll szép bronz harangokkal. A templom Nagyboldogasszony és Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt, utóbbi a hegyi város védőszentje.

Egyik oldalán az Argimusco-fennsík felé nyúlik el a vidék, ahol kellemes legelők és ősi erdők, például a Bosco di Malabotta természetvédelmi terület lenyűgöző tájat kínálnak a látogatóknak; másik oldalán lankásan lejt a Tirrén-tenger felé, tekintetünket egészen az Eol-szigetek körvonaláig vezetve.

A csodálatos Argimusco-i megalitok megállíthatatlan vonzerőt jelentenek: óriási, szokatlan alakú mészkősziklák, amelyek körvonalaiban emberi és állati alakokat, valamint titokzatos, szinte varázslatos jelképeket fedezhetünk fel. Egyesek szerint a szelek és az esők évezredes kopása formálta őket; mások úgy vélik, az alakzatokat egy titokzatos őskori nép készítette, amely itt élt, és engesztelő szertartásokat, áldozatokat mutatott be az isteneknek.

A legfontosabb megalitok között két nagy, megnyúlt kőtömb emelkedik ünnepélyesen, amelyekről azt tartják, hogy a férfiasság és a nőiesség jelképeire emlékeztetnek; néhány száz méterre pedig a méltóságteljes, úgynevezett Sas magasodik, a világ egyik legélethűbb megalitja, amely szárnyait kitárva ragadozó madár profiljára hasonlít. Az Argimusco az egyetlen megalitikus lelőhely Szicíliában.

Ezen a vidéken ered az Elicona folyó. Az évszázadok során a partján vízimalmok épültek, és a helyiek egykor gyalog vagy öszvéren jártak hozzájuk, hogy a gabonát megőröljék. A növényzet között ma is láthatók a régi malmok maradványai (kerekek, falak, a „saitte” nevű vízcsatornák).

Montalbano Elicona különleges tájait úgynevezett „cubburi”-k, más néven „casotti”-k pöttyözik: olyan építmények, amelyek Puglia trulli-jaira és Szardínia nuraghe-jaira emlékeztetnek. A fennsíktól néhány száz méterre fekszik a Bosco di Malabotta csodálatos természetvédelmi terület, a Peloritani- és a Nebrodi-hegység átmeneti övezetében. A terület 650–700 méteres magasságtól egészen 1341 méterig terjed.

A védett területen bükkfák, kocsánytalan tölgyek, tölgyek, fenyők, gesztenyefák és mogyorók nőnek, kisebb mértékben juharfák, fekete nyárfák, fűzfák, keleti gyertyánok, magyal, kecskerágó, cser, vadkörte és közönséges bodza.

A terület állatvilága jellegzetesen szicíliai: itt élnek vadmacskák, rókák, nyulak, sülök és európai sünök, nyestek és görények, cickányok, pele-félék, kerti pelék és vaddisznók.

Számos hüllő-, kétéltű- és rovarfaj is előfordul, köztük sok, ma már ritka lepkefaj.