Brindisi belső vidéke

Puglia nemcsak a strandjairól, tiszta tengeréről és a városait besütő napfényről híres. A partvidék mögött elterülő belső táj legalább ennyire gazdag szépségekben. Itt a történelem és a régészet uralkodik: kastélyok és a dicső múlt számos más emléke tárul eléd. A barokk és a normann stílus között egy olyan történelmi útvonalon haladsz, amelyhez hasonló nincs még egy.

A „Brindisi-vidék” néven ismert települések a megyeszékhelyre, Brindisire tekintenek, amely maga is lenyűgöző, rengeteg látnivalóval és programlehetőséggel kecsegtető város. A főbb belső települések Francavilla Fontana, Oria, Mesagne és Latiano. Említést érdemel még Carovigno, San Vito dei Normanni, valamint a tengerparti Torre Santa Sabina és San Pietro Vernotico.

Ezek a kis városok nemcsak a letűnt korok kastélyaikkal és palotáikkal tűnnek ki, hanem – és főleg – ételeikkel és nyelvjárásaikkal. A brindisi–lecce-i kiejtés egyedi, és ez is azt mutatja, mennyire ragaszkodnak a hagyományokhoz.

Észak felől dél felé haladva először Francavilla Fontana, San Vito dei Normanni és Carovigno érkezik. Francavilla Fontanát az Imperialik városaként emlegetik, mivel az Imperiali család volt az a fejedelmi ház, amely több mint két évszázadon át uralta a települést.

A messapiai korban alapított város a 14. századtól az Anjou-háznak köszönhetően kezdett fejlődni. Számos temploma és palotája van, de meghatározó látnivalója a kastély, amelyet maga az Imperiali család után neveztek el.

Következik San Vito dei Normanni. San Vito mindössze 9 km-re fekszik az Adriai-tengerparttól, így közel van olyan tengerparti helyekhez, mint a Lido Specchiolla, és főként a híres Torre Guaceto természetvédelmi terület (szárazföldön és tengeren egyaránt).

A település neve állítólag Szent Vitus mártírnak, a szentnek szól hálából: a legenda szerint ő, aki szláv eredetű szent, megvédte a település alapítóit, a szlavóniaiakat (szintén szlávokat) a szaracénoktól. Templomai és a kikerülhetetlen kastély révén itt sem hiányzik a történelem.

Végül Carovigno, amelyet leginkább DOP minősítésű olívaolajáról és népszerű tengerparti kis falvairól ismernek. Ezek között kiemelkedik Torre Santa Sabina, amely a fiatalok kedvence éjszakai klubjai, a családoké pedig homokos strandjai miatt.

Az útvonal délre folytatódik, ahol Mesagne, Latiano és Oria található. Mindhárom az ókori Appia-úton fekszik, amely Rómát kötötte össze Brindisivel. Mesagne is messapiai eredetű település, ugyanakkor reneszánsz és barokk hatások is gazdagítják. Történelmi központjának szokatlan, szív alakú formája egyedivé teszi.

Kastélya Brindisi vidékének egyik legnagyobb, és a 11. századig nyúlik vissza. Itt rengeteg esemény zajlik, és számos film forgott itt, például Sergio Rubini két alkotása: a „La Terra” (2006) és az „L'uomo nero” (2009).

Francavilla Fontanához hasonlóan Latiano is az Imperiali család alatt nőtt várossá. A régebbi időkben Latiano lakóit „Capuvierdi”-nek hívták. A nyelvjárási becenév a tőkésrécékre utal, amelyek azon a mocsáron éltek, amelyre Latiano épült. Nincs kevesebb, mint három múzeuma: a Föld alatti múzeum, a puglia-i művészetek és hagyományok múzeuma, valamint a Petrosillo és Ribezzo családnak szentelt múzeum.

Utolsósorban, de nem utolsósorban Oria a legtörténelmesebb és legjellegzetesebb település. Nagyon ősi falu, amely a Kr. e. 10. századig nyúlik vissza, és a középkortól vált híressé. Még ma is egy középkori hűbérbirtok hangulatát árasztja.

A múltban különösen fontos volt a zsidó negyed, amely a Kr. u. 7. és 10. század között virágzó közösségnek adott otthont. Sajnos a 925-ös arab kifosztás miatt a közösségre már csak a Rione Giudea épületei és a negyedbe vezető kapu, a Porta degli Ebrei emlékeztet.

A Rione Giudea Oria négy kerületének egyike, a másik három San Basilio, Castello és Lama. Egy legenda szerint Oriát gyakran köd borítja egy fiatal lány miatt, akit azért áldoztak fel, hogy a falak ne omoljanak össze a település építése közben.

Brindisi vidékének bejárása olyan településeken ér véget, mint San Pancrazio Salentino és Cellino San Marco, amelyet leginkább Al Bano Carrisi énekes szülőhelyeként ismernek.

Brindisi vidékének nagy történelmi és építészeti értékeit gazdag élelmiszer-kultúra egészíti ki. Itt bőven terem az olívaolaj és a bor. Nem véletlen, hogy az ókori görögök Oenotriának, a bor földjének nevezték ezt a vidéket.

Európai támogatásból jöttek létre az úgynevezett „bor- és olajutak”. Ezek közül való az „L'Appia dei Vini DOC”, amely Brindisitől Ostuniig tart (www.appiadeivini.it), valamint a „La Strada dell'Olio Extravergine di Oliva DOP Collina di Brindisi” (www.stradadellolio.org). Más jellegzetes puglia-i finomságok a mandulás édességek (a mandulát mandulatej készítésére is használják), a klasszikus „orecchiette” tészta és a taralli.

Ételfesztiválokból és népi ünnepekből sincs hiány, amelyek igazi déli hangulatba ringatnak. A különféle népi fesztiválok mellett más rendezvények is vannak, például a Torneo dei Rioni és az Oria városában II. Frigyes tiszteletére rendezett történelmi felvonulás.

Az első egy palio, amelyen Oria 4 kerületének versenyzői hagyományos játékokban mérik össze erejüket. A rendezvényen történelmi felvonulás és zászlódobálók bemutatója is látható. A második egy menet, amely II. Frigyes sváb király esküvőjének ünnepségeit eleveníti fel.