Chiesa di San Salvatore: látnivalók és tippek

A Chiesa di San Salvatore, amelyet a paviaiak San Mauróként ismernek, a Via della Riviera nagy téglabazilikája, azon az úton, amely Paviából nyugat felé vezet ki. I. Aripert longobárd király alapította 657-ben dinasztiájának mauzóleumául, a 15. század végén újjáépítették, belül pedig a 16. század eleji freskók valóságos képeskönyve fogad.

Kívülről a téglahomlokzat a közepén egy nagy kerek ablakkal (oculus) befejezetlen épület benyomását kelti. Belül a keresztboltozatok még gótikusak, a falakat viszont reneszánsz díszítés borítja: groteszk motívumok, angyalos frízek, szerzetesportrék.

A fő látnivaló Bernardino Lanzani freskói. A bal oldali első kápolnában Szent Maiolus, a clunyi apát életét mesélik el: szembeszáll a szaracénokkal az alpesi hágókon, kibékíti Adelheid császárnét a fiával, II. Ottóval, és megmenti a Rhône-on hajózókat.

A főoltártól jobbra álló San Martino-kápolnában a szent odaadja a köpenyét egy szegénynek. Az apszisban öt próféta tekint ki az égre nyíló kerek ablakokból, alattuk az egyházdoktorok ülnek a pultjaiknál. A nyolc cikkelyre osztott kupolában bíborszárnyú kerubok keringenek a Szentlélek galambja körül.

Mellette nyílik a 15. századi kerengő, Pavia egyik legnagyobb kerengője nyolcszögletű gránitoszlopokkal. A katonaság csak 1992-ben adta vissza a plébániának: a kolostor több mint egy évszázadon át a hidászok laktanyája volt.

A középkori templomban több longobárd királyt temettek el I. Aripertől Cunincpertig, akit Paulus Diaconus szerint „a longobárdok könnyeinek áradata közepette” hoztak ide. 1585-ben a királyok hamvait az új templomban helyezték végső nyugalomra, két emléktábla pedig Aripertre és Adelheidre emlékeztet.

A X. században Adelheid királyné által újraalapított kolostor rendkívül gazdag lett, és sokáig látta vendégül az uralkodókat: Barbarossa Frigyes és II. Frigyes a templom melletti palotában szállt meg. 1524-ben még Giovanni dalle Bande Nere is itt táborozott lovasaival és gyalogosaival.

A San Mauro név a jobb oldali kápolnától ered, amelyben 18. század eleji festmények láthatók: a szentnek a betegek gyógyítójaként szerzett hírneve kötötte hozzá a paviaiak áhítatát.