Madonna-templom: látnivalók és tippek

A Madonna-templom a livornói Via della Madonnán, a város szívében áll, és a külföldi nemzetek temploma: itt építették fel oltáraikat a Franciaországból, Korzikáról, Portugáliából és Hollandiából érkezett katolikus közösségek. A kozmopolita Livorno egyik legkorábbi emléke, alig néhány lépésre az Egyesült görögök templomától.

A homlokzat egyszerű, a háború után márványburkolatot kapott. Bent az egyhajós, lapos dongaboltozatos teret hat nemzeti oltár kíséri a 17. század első feléből; mindet ugyanarra a mintára építették, apró eltérésekkel. Fölöttük nyolc nagy, 18. századi vászon meséli el Páduai Szent Antal életét.

Kiemelkedik a franciák oltára 1613-ból, két márványoszloppal és Matteo Rosselli IX. Szent Lajos, Franciaország királya című vásznával, amelyet II. Cosimo nagyherceg adományozott 1615-ben. Egy feltevés szerint a király arca magának a akkor huszonöt éves Cosimónak az idealizált képmása.

A korzikai nemzet oltárán Francesco Curradi Szent János evangélistája látható. A holland–német nemzet oltára Szent András vértanúságát ábrázolja, amelyet ma Domenico Pugliani munkájának tartanak; mellette egy finom, 18. századi gyóntatószék áll a németalföldi címerrel.

A jobb oldali első oltár az Inghirami családé, ebben egy Ferdinando Taccának tulajdonított fekete feszület található. Érdemes megnézni a bejárat feletti falon álló oltár Madonna-szobrát is, ez 16. századi spanyol vagy szicíliai fafaragás, valamint Alessandro Pieroni kerengőjét, amelynek három, egymás fölé emelt árkádsora van.

A templomot Pieroni építette 1607 és 1611 között, a 27 méter magas harangtorony 1645-ben készült el. A külföldi közösségek ezt tették meg hivatkozási pontjukká, kezdetben temetkezési helyükké is.

Egy emléktábla jelzi, hogy itt temették el a flamand szobrászt, François Duquesnoyt, aki 1643-ban halt meg Livornóban. A bejárat melletti montenerói Madonna-kápolnát ezzel szemben a Fogadósok Társasága építtette, amelynek itt saját sírboltja volt.

A szobrok többször helyet változtattak: a Madonna eredetileg a portugálok oltárán állt, 1728-ban a főoltárra került, a helyére pedig Páduai Szent Antal szobra érkezett. A kerengő falát freskók borították, de a festmények a második világháborúban elvesztek.