Porta Napoli: látnivalók és tippek

A Porta Napoli az a diadalív, amely Lecce történelmi központjának egyik bejáratát jelöli. 1548-ban emelték V. Károly császár tiszteletére. Diadalívként is emlegetik, és egy kis téren áll magában, a Terra d'Otranto obeliszkjével szemben.

Az ívnek egyetlen nyílása van, két oldalán két-két korinthoszi oszloppal, amelyek egy nagy háromszögű oromzatot tartanak. Középen a Habsburgok birodalmi címere díszeleg, körülötte faragott ágyúkkal és páncélzattal, akárcsak a római diadalíveken.

Az oromzat alatt fut a császárnak szóló latin felirat. Ez diadalmasként ünnepli őt Indiában, Galliában és Afrikában, a hit terjesztőjeként, és némi diplomáciai érzék nélkül a „törökök rettegéseként és kiirtójaként”.

A hangsúlynak oka volt. A XVI. században Salentót török portyázások fenyegették, V. Károly pedig új falakkal és egy kastéllyal látta el Leccét. A város egy ívvel akart hálát adni neki; ezt a polgárok és Ferrante Loffredo, Terra d'Otranto tartomány kormányzója kezdeményezte.

A felirat Loffredóról sem feledkezik meg: megemlíti, hogy távol tudta tartani Salento partjaitól a törököket és a birodalom ellenségeit. A tervet valószínűleg Gian Giacomo dell'Acaya hadmérnök készítette, aki a kastéllyal is kapcsolatba hozható.

A név arról az útról ered, amely innen indult: a Nápolyba vezető útról, hiszen Nápoly volt akkoriban a királyság fővárosa. A kapu ott áll, ahol egykor a régi Szent Just-kapu volt; a hagyomány szerint alatta nyugodtak a szent földi maradványai.

Az ív valaha a városfalba illeszkedett; a XIX. században a két oldalán lévő falszakaszokat lebontották, azóta a kapu egyedül áll, akár egy emlékmű.

A környező talaj egy sokkal régebbi Lecce emlékeit is előhozta: a Salentói Egyetem ásatásain messzápkori sírokat találtak, gazdag sírmellékletekkel.

A Rudiae-kapuval és a Szent Biagio-kapuval együtt ez a város négy ősi kapujából megmaradt három egyike: a negyediket, a Porta San Martinót a XIX. században lebontották.