Sant'Agostino-kapu: jegyek, nyitvatartás és tippek

A Sant'Agostino-kapu (Porta Sant'Agostino) Bergamo velencei városfalának keleti kapuja, a Città Alta bejárata mindazoknak, akik az alsóvárosból és a Borgo Pignolo felől érkeznek. Nevét a közeli Sant'Agostino-kolostorról kapta, a városfalakkal együtt 2017 óta az UNESCO világörökség része.

A szürke homokkőből épült homlokzatot négy rusztikus kváderezésű lizéna osztja három boltíves nyílásra: a középső, szélesebb a szekereknek szolgált, a két oldalsó a gyalogosoknak. A főbejárat felett még látszanak a régi felvonóhíd láncainak vájatai.

A timpanonban a szarnicói szürke kőből faragott Szent Márk oroszlánja uralkodik két fiatorony között. A franciák 1796-ban ledöntötték; a mai oroszlánt 1958-ban készítette újra a bergamói Piero Brolis szobrász, Luigi Angelini tervei alapján.

A átjáró feletti nagy teremben, amely egykor az őrség helyisége volt, 2024-ben nyílt meg a Mura di Bergamo: Il Museo, amely a velencei városfal történetét mutatja be, és a Museo delle Storie di Bergamo hálózatának része.

A kapu előtt áll az 1574-es kút, amelyet a Pioda-forrás táplál: az oldalsó medalionokba annak a két velencei rektornak a neve van vésve, akik jóváhagyták, Francesco Longóé és Marc'Aurelio Memóé.

Velence 1561-ben döntött úgy, hogy várfallal veszi körül a várost, hogy megvédje birtokai nyugati határát a spanyol Lombardiától. A kaput 1562-ben tervezték, de csak 1574-ben építették meg, valószínűleg Genesio Bersani, aki Fiorenzuola d'Ardából érkezett az építkezés vezetőjeként.

Ez volt a legfontosabb kapu: innen indult a Velencébe vezető út. Belépés előtt először egy fa viaduktot és a felvonóhidat kellett átkelni; ezeket 1780-ban egy íves kőhíd váltotta fel, amelyet a 21. században a forgalom számára épült töltés cserélt le. Mellette a 17. századi kis laktanyákban laktak a bejáratot őrző katonák.

Az alsóvárosból a kapuhoz felvezető utat, a mai Via Vittorio Emanuele-t 1838-ban nyitották meg Ferdinánd osztrák császár bergamói látogatására, ezért Strada Ferdinandeának hívták.