Alberobello

Alberobello mintegy 11 000 lakosú város Bari megyében, Apúlia szívében, pontosabban az Itria-völgyben. Története elsősorban a nevéhez kötődik, amely a latin „Silva Arboris Belli” kifejezésből ered, jelentése „a háború fájának erdeje”. Alberobello eredetileg tölgyekkel teli erdő volt, amelynek fáiból hadieszközöket készítettek.

Az erdő hamarosan hűbérbirtok lett, a Conversanói grófok, az Acquaviva család irányítása alatt. Itt bontakozik ki Alberobello legfontosabb sajátossága, amiért évente több ezer turista érkezik Apúliába, és amiért a város 1996-ban az UNESCO világörökség része lett: a „trullók”.

Először egy kis visszatekintés a múltba: miért épültek a „trullók”? A 17. század első felében II. Giangirolamo Acquaviva gróf, akit „Apúlia egyszemű”-jeként emlegettek, be akarta telepíteni ezt a hűbérbirtokot, ezért gazdálkodókat csábított oda adókedvezményekkel és termékeny földekkel.

Volt azonban egy probléma: a Nápolyi Királyság (akkor spanyol uralom alatt) nem adott engedélyt arra, hogy ezen a területen házakat építsenek. Ezért a gróf okos fogáshoz folyamodott: a házakat nem habarccsal és mésszel kellett építeni, hanem szárazon, kőből, hogy könnyen le lehessen bontani és újjáépíteni, ha a Nápolyi Királyság ellenőrzéseket tartana a területen.

Így ez a ritka építészeti gyöngyszem egyszerűen illegális építkezés eredménye! Ha a gróf előre látta volna, milyen sikere lesz az ötletének, bizonyára szabadalmaztatta volna a „találmányát”! Szerencsére ez nem történt meg, így Alberobello „trullói” valóban egyedülállónak mondhatók!

A „trullo” építészetének homályos keleti gyökerei vannak, de az eredmény mindenképpen szokatlan és feltűnő. A „trullo” szó a görög „tholos” szóból ered, jelentése „kupola”. Ez rögtön megmagyarázza ezen épületek kulcsfontosságú, újszerű elemét: a tető egy felfelé keskenyedő kupola, amelyet egymásba illeszkedő koncentrikus gyűrűkből (a „chiancarelle”-ekből) építettek, és a tetején a „csúcsnak” nevezett pont zárja le.

Bár kőből épültek, a „trullók” falai korántsem gyengék, és ez magyarázza, miért maradtak fenn ezek a csodálatos épületek: körülbelül egy méter vastagok, így az év minden szakában kiváló szigetelést nyújtanak.

A legrégebbi „trullók” két városrész között oszlanak meg: a kisebb Rione Aia Piccola és a nagyobb Rione Monti között, utóbbi 7 utcájáról híres, tele kis helyi kézműves üzletekkel, amelyek a Szent Antal-templomhoz vezetnek – ez maga is „trullo” alakú.

De Alberobellóban nemcsak a „trullók” érdekesek.

Először is az étel. Apúlia gasztronómiai gazdagságáról híres, és „ha jól akarsz enni, Alberobello is ugyanúgy kiszolgál”! Itt is élvezheted a híres „orecchiette”-t paradicsomszósszal, de Alberobello konyhája sok mindent mandulára épít, amit főként desszertekben használnak (a cukorral pirított „mandorle arraggè” mandula híres), és a chilipaprikát is kedvelik, likőrökben és lekvárokban.

Másodszor a rendezvények és ünnepek. A védőszent ünnepe, amely nagy számú hívőt és főleg kíváncsi turistát vonz, minden évben szeptember 25. és 28. között zajlik, és az orvos szentekről, Kozmászról és Damjánról nevezték el (akiknek a bazilika is szentelt). Hit és szórakozás, séták és grillezett hús.

Másik kiemelkedő program a Conversanói grófok elűzésének újrajátszása, amelyet minden júliusban tartanak, és amely a hűbérbirtok függetlenségét ünnepli, amelyet erőszak nélkül nyertek el a Conversanói grófoktól.

A „trullók” megtekintése nagyon kevés időt vesz igénybe, de a felejtésük nagyon sokáig tart!