Santa Maria utca

Ha a Via Santa Mariáról dél felé, az Arno irányába indulsz el, számos történelmi épületet csodálhatsz meg, amelyek a város e részének a 12. századtól kezdődő növekedéséről tanúskodnak. A Via Galvani sarkán áll a Palazzo Agonigi da Scorno. Az épület az újkorban alakult ki 12. századi falakból, és a második világháború okozta károk után nagyrészt újjá kellett építeni. A homlokzaton két nagy kőív látható az eredeti toronyházból; ezek a felsőbb emeleteken is megismétlődhettek, ahogyan néhány látható nyom sejteti. Az első emeleti kétosztatú ablakokat a Sampaolesi vezette újjáépítés során alakították át, a földszinti pillért pedig egy másodlagosan felhasznált oszlop váltotta fel, amelynek márvány oszlopfőjét Biduinónak tulajdonítják. Kicsivel odébb magasodik a Miniati-Mazzarosa-palotaegyüttes, amely a 12. század közepe és a 14. század között épült több lakóegység összeolvadásából jött létre. A legrégebbi épületrészek a Via Santa Maria felé néznek, és annak a területnek a gyors beépüléséhez kötődnek, ahol sok prémkereskedő működött. Az évszázadok során az épületegyüttest többször átalakították, például a homlokzat nagy csúcsíves ívei közé ablakokat építettek be a 19. század közepén. Az utca ugyanazon oldalán található a Palazzo Curini Quaratesi, amelynek elegáns homlokzata a flamand Francavilla tervei szerint épült a 16. század végén; a bejárati kapu fölött I. Ferdinánd de’ Medici márványmellszobra látható. Majdnem szemben áll az a épület, amelyet közismerten Palazzo Ricciként ismernek, noha maga a kollégium a mai Dante tér nyugati részén állt. Ez az építmény is több középkori szerkezet egyesítéséből született, amelyek egy része a belső kerengőkben látható. A homlokzatok mai kialakítása a 18. századi tervet és a firenzei mérnökök kezét követi, de az épület a 19. század elejére már nagyrészt elnyerte mai külsejét. Severini mérnök néhány beavatkozása után az 1960-as évektől a Pisai Egyetem működik benne. Az utca vége felé látható az úgynevezett Palazzo delle Vedove. A középkorban ez a Bocci család domusa volt, amelyet stratégiai helyen, a mára már nem létező Ponte Nuovo közelében építettek. A régi épület hosszúkás, árkádos szerkezetű volt; ezt a reneszánsz átépítés erősen megváltoztatta, de a külső falakon még felismerhető. A 16. században átalakított palotát a Medici-ház „özvegyei” használták, akik egy ív tartotta fedett átjárón keresztül juthattak el a Palazzo Realéba; ez az ív ma is az utca végső szakasza fölött magasodik.