San Piero a Grado

A San Piero a Grado (olaszul: Basilica di San Pietro Apostolo) egy templom Pisában, Toszkánában, Olaszországban, a település azonos nevű városrészében, a várostól nyugatra, 7 kilométerre (4,3 mérföldre) a központtól. A templom ott áll, ahol egykor Pisai Köztársaság kikötője volt, amely mára eltűnt. A hagyomány szerint Szent Péter i. sz. 44-ben Antiochiából itt szállt partra Olaszországban. Régészeti ásatások bizonyítják, hogy a területen egy ókeresztény épület állt, amelyet római polgári épületek maradványaira emeltek. Ezt a kora középkorban (8–9. század) egy nagyobb templom váltotta fel. A mai épületet a 10. században kezdték el építeni, a 11. század végén és a 12. század elején pedig felújították. Alaprajza bazilikális, egy középhajóval és két oldalhajóval. Szokatlan, hogy a homlokzaton apszis található, amelyet valószínűleg azután építettek, hogy a homlokzat az Arno folyó áradása miatt összeomlott. A bejárat az északi oldalon van. A külső falakat különböző eredetű kövekből rakták, lizénák és ívek díszítik, az ívek fölött pedig értékes kerámiatálak láthatók (eredetiek a pisai San Matteo Nemzeti Múzeumban). Ezek iszlám, mallorcai és szicíliai műhelyekben készültek, geometrikus és figurális motívumokkal díszítve (10–11. század).A 12. századi harangtornyot 1944-ben lerombolták. Ma csak az alapzatát építették újra. A nagy és méltóságteljes belső teret fedélszékes mennyezet borítja. A középhajót és az oldalhajókat antik oszlopok választják el egymástól, klasszikus oszlopfőkkel. A nyugati részen található a gótikus ciborium (a 15. század elején), amely azt a helyet jelöli, ahol Szent Péter először imádkozott. A középhajó falain egy nagy freskósorozat látható, amely nemrég restaurálták. Készítője a lucca-i Deodato Orlandi (a 14. század elején), a megrendelő pedig a Caetani család volt az 1300-as jubileumi évre. Az alsó részen a Szent Pétertől XVIII. Jánosig (1303) tartó pápák arcképei láthatók. A középső sávban harminc tábla mutatja Szent Péter életének jeleneteit (valamint Szent Pál, Nagy Konstantin és Szent Szilveszter történetét). Ezek hasonlítanak a régi Szent Péter-bazilika freskóira és Cimabue assisi San Francesco-beli munkáira. A felső részen a Mennyei Jeruzsálem falait ábrázolták, amelyeket a következő évszázadokban nagyrészt újjáépítettek. A főoltáron egy 17. századi fa feszület áll.