Corso Vannucci

A Corso Vannucci Perugia főutcája. Nevét Pietro Vannucciról, a Città della Pieve-ben született festőről kapta, akit Il Perugino néven ismer a világ. Az utca impozáns, jelentős paloták között húzódik: itt áll a Priorok palotája (a földszintjén a Perugino freskóival díszített Collegio del Cambio és a Mercanzia-kollégium), a Palazzo dei Notari (15. század), a Baldo degli Ubaldi-ház (15. század), a Sant'Isidoro-templom (már nem szentelt) és a Palazzo Donini (1716).


A főutca a IV Novembre térnél kezdődik, és az Olaszország térnél (piazza Italia) ér véget. Számos utca és sikátor ágazik el belőle: a via Fani, a via Mazzini és a via Danzetta a Matteotti térrel köti össze, a hangulatos via dei Priori után pedig a középkori via Scura, via della Luna és via delle Streghe keresztezi. Az Olaszország tér előtt végül a via Bonazzi és a via Forte metszi az utcát.

A Corso Vannuccit gyakran hívják Perugia „szép szalonjának”. Élettel teli, nyüzsgő hely (a perugiai nyelvjárásban a „fare una vasca” annyit tesz, mint „sétálni egyet a Corso Vannuccin”). A már történelmi múltú üzletek, például a Pasticceria Sandri mellett kávézók, színházak, könyvesboltok, üzletek és mindenféle butikok sorakoznak itt.
Az utca felénél, a via dei Priori kereszteződésének magasságában található az Umbriai Nemzeti Galéria bejárata.

Perugia felső részének beépítése az etruszk korban kezdődött. A főutca a Sole-dombot köti össze a Landone-dombbal, amelynek völgyét régi mérnöki munkákkal töltötték fel. A középkorban az utca egészen a mai Matteotti térig nyúlt, magában foglalva azt is. Perugia történelmi központjának régi, csillag alakú alaprajzát éppen az jellemezte, hogy öt kapu volt elérhető e fontos utca közelében. A Corso sosem vesztette el kiemelt szerepét, a pápai uralom idején sem. Miután Umbria 1861-ben csatlakozott az Olasz Királysághoz, a megújult Olaszország tér, a régió és a tartomány intézményeinek székhelye még tovább erősítette központi szerepét. A 20. század második felétől az utca teljesen gyalogos övezet.