Via Monte Napoleone

Ez a kirakatok, a luxus és az elegancia utcája. Itt megtalálod a legjobb divatmárkákat, ékszereket és neves órákat. Röviden: az „olasz gyártmány” (made in Italy) élő jelképe, amely a világ minden tájáról vonzza a látogatókat és a turistákat. Az utca lényegében a gazdagság, az ízlés és a kifinomultság szinonimája.
Ez a nagy divattervezők főkapuja. Az utca kirakatai egy folyamatosan megújuló világ tükörképei, amelyet be kell mutatni és meg kell ismerni, ahogy az rendszeresen meg is történik a városban rendezett nagy divatbemutatók alkalmával. Ezekben az időszakokban, a nagy bemutatók idején járják a Quadrilatero utcáit a világ minden tájáról érkezett modellek, a stílus és a szépség megtestesítői.
A Via Montenapoleone üzleteiben az eladók remekül színészkednek: magasak, jóképűek, kedvesek, és tele vannak figyelmességgel a gyakran kíváncsi és igényes vásárlók iránt. A jet set számára itt van egy visszautasíthatatlan vonzerő: nemcsak a divatmárkák csábítják, hanem a „milánóiság” hangulata és közege, valamint az örökké dinamikus, a jelenben gyökerező esztétikai ízlés, amely ezt a világon egyedülálló sarkot átjárja. A mai napon kirakatoktól csillogó Via Montenapoleone a i. sz. 3. századi római városfal nyomvonalán fekszik.
Nevét az azonos nevű pénzintézetről kapta, amelynek székhelye a mai 12. szám alatt volt, és a napóleoni korban alapították az államadósság kezelésére.
Sok fontos milánói személyiség élete kötődik a Via Montenapoleonéhoz, ezt néhány régi palota neve és emléktáblája is tanúsítja.
Az 1. szám alatt élt és halt meg Tommaso Grossi jegyző, költő és író. Szemben, a neoklasszicista Palazzo Tavernában lakott és halt meg 1821-ben Milánó legnagyobb költője, Carlo Porta, 1901-ben pedig Viktor Emánuel király itt avatta fel az Olasz Autóklub első székházát.
A 12. szám alatti Palazzo Marliani a város egyik legpompásabb rezidenciája volt, Giuseppe Piermarini építész restaurálta. A 20. század elején Balossi építész teljesen átépítette, hogy otthont adjon a Reale Compagnia di Assicurazionénak, de a milánóiaknak nem tetszett, ezért megalkották a „baloss” nyelvjárási szót, amely „gazembert” jelent.
A Via Manzoni felé haladva áll a Palazzo Melzi és a San Francesco di Paola-plébánia, az 1800-as években megszüntetett egykori kolostor. Giuseppe Verdi gyakran megfordult itt, és a nagy orgonánál komponálta meg valószínűleg a Nabuccót.