II. Viktor Emánuel-galéria

Íme a Galleria: átmenő útvonal a rohanó üzletembereknek, megállóhely a rajongó, kíváncsi turistáknak, és a város sokszínű arcát mutatja meg a maga számos oldalával.
Amikor elkészült, méretei azonnal feltűnést keltettek, hiszen akkoriban rendkívülinek számítottak, és egy új korszak jelei voltak. A Novecento, azaz a 20. század a modernitás és a haladás szinonimája.
Történelmének ez a szakasza igen összetett és sokrétű volt: üdvözölte a technikai fejlődés felgyorsulását, rokonszenvvel fogadta a mérnöki-ipari alkotásokat, és általában az emberi elme műveit. A Galleria tágas terei a mozgás érzésével jellemzett valóságot vetítették előre. Hogyan is ne jutna eszünkbe a képzőművészetből éppen Boccioni „Rissa in Galleria” (Verekedés a Galleriában) című műve, amely újszerűen ábrázolta a valóságot, egy olyan jövő felé fordulva, amelyet egyre inkább a mindennapi élet dinamizmusa határoz meg? Az autók, a villamos, a gyári munka: minden arra hivatott, hogy mélyen megváltoztassa a város ritmusát, és az emberek hozzáállását a hétköznapokhoz.
A Galleriát ma a Via Montenapoleone és a Via della Spiga mellett a milánói luxusvásárlás egyik fő helyszínének tartják. Számos neves divatház és előkelő márka üzlete, híres kávézók és éttermek, valamint patinás, történelmi könyvesboltok (például a Rizzoli és a Bocca) működnek itt, továbbá itt található a Ricordi Feltrinelli hátsó bejárata is, amely Olaszország egyik legnagyobb megaáruháza.
Igen… ha elsétálsz egyet a Galleriában, olyan érzés, mintha a város szívébe lépnél. A főbejárattól kezdve a csodálatos ív egy igazi milánói látványosságba invitál; ezer módon megpihenhetsz ezen a gyönyörű átjárón a Dóm és a La Scala között. Pontosan ez volt a tervezők eredeti elképzelése: egy árkádos utca, amely kirakatként és sétányként szolgál, ahol aperitifet lehet inni, vagy vacsorázni az opera után.
És évek távlatából is megmaradt az érzés, hogy a város szalonjában sétálsz, ahol megengedheted magadnak a luxust, hogy beugorj egy kávéra a Camparinóba, hagyd, hogy elvarázsoljon a Borsalino kalapok fantáziája, a Prada és a Louis Vuitton kollekciói, vagy megállj egy aperitifre a Savininél.
Ha vissza szeretnél térni Milánóba, a hagyomány szerint a Galleria csodálatos középső nyolcszögének padlójára mozaikból kirakott bika (Torino címerének alakja) nemi szervén meg kell forgatnod a sarkadat. Ez a szerencsét hozó mozdulat a milánói hagyomány részévé vált, és olyan népszerű, hogy mély lyuk keletkezett a padlón!
Röviden: ebben a híres átjáróban egyszerűen lehetetlen unatkozni. A Galleria egyben ugrás a múltba is. Amikor építeni kezdték 1865-től (a bolognai Giuseppe Mengoni tervei szerint), vasat és üveget használtak, mint a párizsi pályaudvarokon, ami akkoriban élvonalbeli technika volt.
És ma, ha szükség van rá, hogy meghúzd magad egy hirtelen zápor vagy a tűző nap elől, a Galleria rendkívüli és elegáns menedékké válik, igazi szalonná!A régi milánói hagyomány szerint szerencsét hozó mozdulat volt a lábat végighúzni a nyolcszög bal oldalán, a padlóba rakott címeren, amely Torino városát ábrázolja.
A Galleriában minden üzletnek fekete alapon arany betűs cégért kell kitennie.
A Galleria szerkezetéhez 353 tonna vasat használtak fel a tető vázához; a Galleria magassága 32 méter, az Ottagonóé (a közepén álló jellegzetes nyolcszögletű térségé) 47 méter.
Figyelmes szemmel még felfedezheted az eredeti világítás maradványait: a mai fehér gömbök elegáns rézkeretekben ülnek, amelyeket valaha gázzal működtettek.