Mezzanotte-palota: látnivalók és tippek

A Mezzanotte-palota, a milánói tőzsde történelmi székhelye a város üzleti életének szimbóluma. Felépítése előtt a tőzsdei ügyletek a város több pontján zajlottak: a Piazza dei Mercantin (egészen a 18. század végéig), a Foro Bonaparte-n, a Monte di Pietà épületében, a Palazzo Giureconsultiban, sőt még a La Scalában is.
A palotát 1932-ben Paolo Mezzanotte építész tervei alapján építették, róla kapta a nevét. Az építkezéshez az 1930-as évek elején lebontottak egy kereskedelmi épületet és két üzleteknek otthont adó árkádsort, a Palazzo Turatit és a Galleria Buffonit viszont megőrizték. A munkát tovább nehezítette, hogy az első ásatások során egy római színház maradványai kerültek elő. A múlt nyomain így egy élenjáró szerkezet épült fel: az átadás idején ez volt az egyetlen olyan palota, amelyben egyszerre hívható liftek működtek, a légkondicionáló rendszer pedig vízzel és gőzzel üzemelt.
Ma megcsodálhatod az elegáns homlokzatot, az épület belsejében pedig az elektromos fényjelző táblát, amely az 1930-as években a legnagyobb volt Olaszországban, és a milánói tőzsdére bevezetett 78 értékpapír árfolyamát mutatta valós időben.
Emellett jó állapotban maradt meg a nagy velárium is, amely az égboltot és csillagképeit ábrázolja. Ezen szűrődött be a fény a „Grida” (kiáltások) termébe.
A modern tőzsdét 1808-ban hozták létre, és több székhelye is volt. A jelenlegi épület előtt 1901-ben a Cordusio térre költözött, abba a palotába, amelyben ma a folyószámlákkal foglalkozó ügyfélszolgálat működik. A mai tőzsdepalota, vagyis a Mezzanotte-palota az építészről kapta a nevét, aki 1929 és 1931 között tervezte és építette. Az épületet 1989–90-ben újították fel.
A távközlési technológiák megjelenésével a tőzsdei adás-vételnek szánt „Grida” terme fokozatosan elnéptelenedett. Ma kongresszusi központ működik benne. Az épület oldalán még ma is áll egy márványtábla, amely az épület alatti római színház romjainak vázlatát mutatja.
Az ősi római színház, amelyre a tőzsdepalota épült, ásatásai a kereskedelmi kamara titkárságán történő előzetes bejelentkezéssel látogathatók. A római színházat Ausonius is megemlíti a „Milánó dicsérete” című művében; valószínűleg az 1. században épült.