Carrarai márványbányák

A Fantiscritti Carrara egyik vezető márványbányája. Itt bányásszák a Bettoglio fehér szobrászati márványát, a Battaglino és a Canal Grande világos fehér márványát, valamint a Fantiscritti közönséges fehér márványát. A név közvetlenül a bánya évezredes múltjára utal: egy márványba faragott római domborművön három férfialak látható, „fanti” (gyalogos katonák), akiket egyesek Jupiterrel, Herkulesszel és Bacchusszal azonosítanak, valamint a latin „scritti” (írott) felirat. Az eredeti ma a carrarai Szépművészeti Akadémia múzeumában található.
Érdemes vezetett túrával meglátogatni a bányát, főleg ha hétköznapra választod, amikor a bányákban teljes erővel folyik a munka, és nem mindig lehet egyedül bemenni. A túrák busszal indulnak Carrarából (az egyik felszállóhely az autópálya lehajtója), és az Apuan-Alpokba felkapaszkodva megcsodálhatod a medence 30 működő bányáját. Ezek a bányák kivágott oldalakkal és meredek utakkal formálták át a lejtőket, és teljesen fehérré tették őket.
A bányában megfigyelheted a márványmunka különböző szakaszait: a vágást, a rakodást és a szállítást. A bányászok nehéz életének és a munka részleteinek története a Walter Danesi által alapított múzeumban elevenedik meg. Itt újjáépítették a jellegzetes bányászházat, bemutatják a szerszámokat és a ruházatot, és elmagyarázzák, milyen technikákkal folyt a kitermelés az évszázadok során. A római kortól és az egész középkoron át kalapácsot és vésőt használtak: ezekkel a kőzet természetes erezete mentén repedést véstek, amelybe ékeket vertek, majd ezeket vízzel áztatva a tömböt leválasztották. A 18. századtól fekete port alkalmaztak, később pedig spirális és gyémántdrótos vágást, amely nagy, szabályos tömbök kivágását teszi lehetővé, és kiküszöböli a robbantással keletkező törmeléket.
Nem kevésbé érdekes a tömbök szállításának története sem. A legrégebbi módszer a „lizzatura”, amelyet a múzeum részletesen bemutat, és amely sok bányász életébe került a még ma is látható „lizza” lejtőin. Megcsodálhatod a Vara-hidakat is, a magas, íves függőhidakat, amelyek egy magánvasútnak készültek. Ezt 1876 és 1890 között építették teherszállításra, 11 állomása a fő bányaközpontokat kötötte össze Carrarával. A vasutat 1964-ben szüntették meg, de már a 20. század elején turistalátványosság volt: az arisztokrata látogatók kérésére a teherkocsihoz 25 fős személykocsit csatoltak, hogy bejárják a barlangokat.
Ma a szállítás kizárólag közúton történik, és folyamatosan láthatod, ahogy a teherautók a csúcsokról Carrara kikötőjének rakpartjaihoz közlekednek. A Fantiscritti látványos tája rendszeresen szolgál díszletként színházi előadásoknak, koncerteknek és egyéb rendkívül hangulatos eseményeknek.

Igazán lenyűgöző élmény belépni a világ legnagyobb alagútbarlangjába, a Ravaccione-bányába. A még ma is működő kőbánya egy hatalmas, közvetlenül a hegybe vájt szakadék, amelyet a fehér falak páratlan látványa miatt „Márvány-katedrálisnak” (Cattedrale di marmo) neveznek. A bányához a Fantiscritti térről lehet eljutni: először mintegy 600 méteres szakaszt kell megtenned egy kisbusszal. Odabent védősisakot kapsz, és figyelmesen kövesd a vezetők utasításait (már csak a felkészülés miatt is érdemes magaddal vinni a gyerekeket, ők imádni fogják!). A túra során megismerheted a márványkitermelés különböző szakaszait, közelről szemügyre véve az alkalmazott gépeket. A kőbányában alkalmanként kortárs szobrászok kiállításait is megrendezik.

Colonnata falu a márványfeldolgozáshoz legszorosabban kötődő település. Carrarától 6 km-re, a névadó márványmedence közepén fekszik, és a római korban (Kr. e. 40 körül) alapították, kifejezetten azért, hogy elszállásolják a bányászati munkában dolgozó rabszolgákat. Megdöbbentő, amikor a sziklák közé ékelt kis településen járva látjuk, milyen intenzíven használják a márványt: éppúgy, mint bármely más építőanyagot, könnyen hozzáférhető volt és olcsón beszerezhető. Nem meglepő, hogy a márvány a házak falában, ajtajaiban, ablakaiban és ajtófélfáiban is megjelenik, az utak burkolatában, illetve a falu déli részén egy egész udvar kövezésében.
A márvány adja az IGP-védett „lardo” (szalonnazsír) különleges ízét, amely szerte a világon ismert. A lardót márványból faragott medencékben, a „conche”-okban érlelik legalább 6 hónapig, fokhagymával, rozmaringgal és sóval bedörzsölve. Kenyérrel és egy palack borral fogyasztva a colonnatai szalonnazsír a bányászok fő táplálékát jelentette; ma már rendkívül keresett termék. A faluban több üzlet is van, ahol megkóstolhatod és megvásárolhatod ezt a csemegét.
Colonnata környékén számos kőbánya található, közülük néhányat ma is művelnek. A leghíresebb a „Gioia Calagio” bánya, amely sajátos, lépcsőzetes feldolgozásáról, valamint erezett márványáról, bardiglio márványáról és guilloche-mintájáról ismert. A legrégebbi és legmonumentálisabb a Fossacava-bánya, a falutól mintegy 1 km-rel lejjebb. A helyszín régészeti lelőhelyként is számon tartott: számos leletet tártak fel itt, többek között szerszámokat, fogadalmi tárgyakat és mindennapi használati eszközöket, valamint a feldolgozás nyomait, amelyek alapján a régészek rekonstruálni tudták a római kori kitermelési technikákat.

Egyetlen múzeumi látogatásba sűrítve megtalálható mindaz, ami hozzásegít a márvány kultúrájának és vidékének megismeréséhez. A múzeumban megismerheted az Apuai-Alpok márványbányáinak történetét, a római leletektől egészen az ipari régészet emlékeiig. Megtudhatod a bányászat és a feldolgozás technikáit, valamint azt, hogyan használták a márványt a középkori város építészetében, a kézműves alkotásoktól a kortárs művészetig. A múzeum belsejében és a kertben egyaránt nagy szekció foglalkozik a modern szobrászattal, márványban és bronzban, ónban és gipszben egyaránt. Időnként tematikus, ideiglenes kiállításokat is rendeznek; részletekért keresd fel közvetlenül a múzeum honlapját.

Carrara a Carrione patak mentén terül el, az Apuan-Alpok természetes amfiteátrumának lejjebbi szakaszán. A települést a 13. század közepén hozták létre önkormányzati községként. Az évszázadok során Pisa, Genova és Milánó uralma alá került, virágkorát pedig a 15–16. század között a Malaspina és a Cybo hercegek idején élte. A 18. században az Este-uralom alatt állt, a 19. század végétől az anarchisták bölcsőjévé vált, akik jelentős szerepet vállaltak a második világháború alatti antifasiszta ellenállásban (Carrara a Gót vonal stratégiai központja volt). Innen ered a „anarchisták városa” elnevezés.
Érdemes megnézni a Malaspina-kastélyt – Alberico Cybo-palotát, amely nagyrészt megőrizte eredeti alaprajzát, kőtornyaival, sétafolyosóival és kilátást nyújtó loggiáival. A kastélyban ma a neves Képzőművészeti Akadémia működik, amely világszerte híres arról, hogy számos ismert modern és kortárs szobrászt képzett ki. A kastély régészeti leletek múzeumi részlegének (köztük a Fantiscritti domborművel) és a középkori, valamint újkori márványmunkák gyűjteményének is otthont ad.
A szoborbiennálé idején a város hatalmas szabadtéri múzeummá változik: az utcák, terek és intézmények mellett az ipari örökség egyes emlékeit is újjáéleszti, például a történelmi fűrésztelepek és a mára elhagyott márványművészeti műhelyek egy részét. A rendezvény számos programnak ad lendületet: szobrászati előadásoknak, színházi előadásoknak, ideiglenes kiállításoknak és műhelyeknek egyaránt. A régi városközpont sétája során érdemes megcsodálni a gyönyörű Alberica teret, amelyet színes épületek szegélyeznek, burkolatának egy része pedig márvány. Megtekintést érdemel a Szent András-székesegyház (Sant’Andrea), amelyet a 11. és 14. század között teljes egészében fehér és szürke márványból építettek, homlokzatát pedig a gótikus stílusú, pompás rózsaablak díszíti. A városban sok olyan kör és kis hely van, amelyet anarchisták és művészek látogatnak, ahol még ma is átélhető e vidék igazi szelleme, és kortyolhatsz egy pohár Candiát, a helyben készült bort.