Ostuni

A „Fehér Városként”, a „la Terraként”, a „Betlehemi jászol városaként” és az „Olajfák királynőjeként” is emlegetett Ostuni Brindisi megyében fekvő, 32 000 lakosú település. Három dombon fekszik, ott, ahol a Murge-fennsík találkozik az Adriai-tengerrel, és az i. e. 1. században alapították a messapiak.

Nem nehéz kitalálni, honnan erednek ezek a nevek. Az első három a település legfeltűnőbb vonásához kapcsolódik: épületeinek tejfehér színéhez. Ez a jellegzetesség természetesen a város legrégebbi részére, a történelmi központra jellemző.

A régi város messziről is pompájában látszik, hiszen a legmagasabb dombon áll, és szokatlan, kúp alakú, csillogó fehér házakkal van tele. Nem csoda, hogy a hely szinte mesebeli látványa idővel a „Betlehemi jászol városa” nevet szerezte neki.

Az egyetlen utca, amely egészen a domb tetejéig visz, a Via Cattedrale, amelyet a végén álló katedrálisról neveztek el: ma már hivatalosan társkatedrális bazilika (Ostuni Brindisivel közös egyházmegyéhez tartozik). A mese a sikátorok és keskeny utcák labirintusában folytatódik, meredek kaptatókkal, apró szuvenírboltokkal, lakóházakkal, történelmi emlékekkel, étkezési és ivási lehetőségekkel.

De honnan származik ez a sok fehérség? A történet a 17. századig nyúlik vissza, amikor IV. Fülöp Habsburg-király Ostunit és a körülötte fekvő földeket egy zsarnok spanyol családnak, a Zavelloknak adta el. Sajnos abban az időben pestisjárvány tört ki. Ostuni és lakói túlélték, fegyverük a mészfehérítés volt, amellyel az épületeket meszelték. A mész természetes fertőtlenítőszer, és megakadályozta, hogy a betegség továbbterjedjen.

A legenda szerint a várost Szent Orontiusnak is köszönheti, aki Szent Balázzsal együtt Ostuni védőszentje. Annál inkább érthető, hogy ennek az apuliai városnak legismertebb és legfontosabb eseményei a két védőszentnek vannak szentelve.

Szent Balázst február 3-án ünneplik. Mindenekelőtt a szentélyéhez (a várostól 4 km-re) vezető körmenet híres. A hagyomány szerint a pap szentelt vízzel megnedvesíti a szent szobrának torkát, majd megérinti az ott összegyűlt hívek torkát: Szent Balázs ugyanis a torokfájás elleni védőszent.

Szent Orontiusról augusztus 24. és 27. között emlékeznek meg. Ne hagyd ki augusztus 26-i lovasfelvonulást, amelyet fiatalok és idősebbek egyaránt szeretnek, korabeli jelmezbe öltözött lovasokkal és lovakkal. Vásárokkal, zenével és tűzijátékkal együtt ez egy szívből jövő, gondosan megrendezett esemény.

Ostuni azonban sokkal több a hagyománynál. A tenger közelsége tengerparti várossá is teszi, 17 km homokos partvonallal és tiszta, átlátszó vízzel. Ezek a partok, mind Kék Zászlós díjat nyertek, Ostunit Olaszország egyik legnépszerűbb strandcéljává teszik.

A tenger és a bűbájos vidék között Ostuni környékét kiterjedt olajfaligetek borítják (nem véletlen, hogy Ostunit az „Olajfák királynőjének” is nevezik), amelyek a helyi konyha büszkeségét jelentő, védett eredetmegjelölésű (DOP) extra szűz olívaolajat termik.

A város körüli vidéken szétszórtan álló, sok „masseriában”, azaz gazdaságban megkóstolhatod a világhírű apuliai konyha legjavát: „orecchiette” tésztát (itt a jellegzetes forma a kupola alakú „stacchiodde”), sajtokat, például cacioricottát és ricotta fortét, kagylókat és olajos halakat (amelyekből az Adria bőven kínál), valamint a szárított gyümölcsből és diófélékből készült hagyományos édességeket (például a „fichi maritati”-t, a „házasított fügét”).

Ha egy „mesebeli” napot szeretnél eltölteni, Ostuni a te városod!