Comói-tó

Napfényben ragyogó és csillogó, esőben titokzatos és lebilincselő: ebben rejlik az a vonzerő, amelyet a Comói-tó mindig is gyakorolt a látogatóira. A kristálytiszta víz, az Adda és a Lambro folyók által átszelt brianzai zöld síkság, valamint a magas csúcsok és a szelíd dombok harmonikus egysége teszi ezt a gleccsertavat – Olaszország legmélyebb tavát – igazi paradicsommá.

Tölgyek és gesztenyefák borítják a dombokat, feljebb fenyők, vörösfenyők és hegyi fenyők nőnek, a legmagasabb csúcsok felé pedig boróka és havasrózsa.

A tónak három ága van: a délnyugati comói ág, a délkeleti lecco-i ág és az északi colicói ág. Como és Lecco mellett Cernobbio, Bellagio, Tremezzo, Menaggio, Colico, Dervio és Varenna is feltétlenül megéri a látogatást.

A tó partját hegyoldalakra települt kis falvak övezik, és mindenfelé szép építészet és művészet fogad: apátságok és bazilikák, évszázados múltra visszatekintő villák és kertek, parkok és természetvédelmi területek. Az ókori települések, az erődítmények és védőfalak, a múzeumok és a templomok lenyűgöző egészet alkotnak, amely gazdag történelemben, hitben, kultúrában és művészetben.

A bronzkor óta lakott vidéket a gallok uralták, akik várakat és erődítményeket építettek, majd a rómaiak, akik Larius (Lario) névre keresztelték. Két híres comói származású, az i. sz. 1. században élt férfi, Idősebb és Ifjabb Plinius tanúsítja a város növekvő gazdagságát, amely Itália és Közép-Európa egyik fő kereskedelmi útvonalává vált.

A 18. és 19. században sok villa épült olasz és külföldi nemesek visszavonulóhelyeként. Ezek a pompás rezidenciák adják a vidék elegáns hangulatát, és őrzik azoknak az embereknek az emlékét, akik ott éltek: arisztokratákét, grófokét, íróké és zenészeké, akik közül néhányan világhírűek lettek.

Csak néhányat említve: Silvio Pellico a Villa del Balbianellóban szállt meg, Liszt Bellagio Villa Melzi parkjának ösvényein sétált, Gioachino Rossini a torbói Villa Plinianában volt vendég, Vincenzo Bellini a moltrasioi Villa Salterio és Villa Passalacqua között talált menedéket a szerelemnek, Foscolo pedig a Villa Celesiában merített ihletet Le Grazie című költeményéhez.

Olaszország egyesítése után a vidék a selyem- és a gépipar fellendülésének köszönhetően virágzó időszakot élt meg. A fémmegmunkálás még ma is a legjellegzetesebb mesterségei közé tartozik.

A tó ideális helyszín mindenféle sporthoz: hegyikerékpározás, túrázás és lovaglás, a tavon átsodródó breva nevű termikus szélnek köszönhetően pedig a szörfözők, a vitorlázók és a vízisízők is bőven találnak élvezetet.

A helyi konyha három különböző gasztronómiai világot kínál az ínyenceknek. Először is a tó konyhája, amely számtalan módon elkészített halakra épül. Mindenekelőtt a sügérfilével készült risotto, a Lario „nemzeti étele”; a carpione, vagyis ecetben, hagymában és babérlevélben pácolt, előbb kisütött hal; a tavi halak vegyes sült tálalása, benne küsz, agone, compó, sügérfilé és coregónusz; valamint a zuppa alla Tremezzina, csukával, apró pisztrángokkal, márnával, compóval és sügérrel.

Aztán jön a „misultitt” (missoltini): májusban és júniusban fogott agone, amelyet napon szárítanak, majd különleges, missolte nevű edényekben sóval és babérlevéllel keverve nyomás alatt pihentetnek. Gyors átsütés után fogyasztják, olajjal és ecettel meglocsolva, pirított polentával és vörösborral.

A hegyvidéki konyha, amely régi és szerény, a polentára épül sokféle formájában: „vuncia” polenta sajttal, vajjal és fokhagymával; „balota”, sajttal töltött polentagombóc; és a „tocc”, többféle lisztből készült polenta vajjal és sajttal. Ott vannak továbbá más ételek is, mint az „urgiada”, tűz fölött, a tűzhely füstjében főzött gerezdes árpa; a „furmentada”, sertésbőrrel készült búzaleves a Val d'Intelvi-ből; és a „mataloch”.

A síksági konyha is megér egy próbát. A brianzai hagyományokból nőtt ki, és a tömör húsételek uralják: „verzata” (vagy „cazzoeula”, „casoela” stb.), busecca vagy foiolo (pacal), polenta e uccelli, cotecotti babbal, valamint a „rustisciada”, a brianzai jellegzetes sertéskaraj és kolbász, hagymában megpirítva.

A desszertek is a szerény paraszti konyha gyökereiből származnak. Próbáld ki a canzói „nocciolini”-t; a „miascia”-t, amelyet állott kenyérből, tejből, tojásból, cukorból, vajból, almából vagy körtéből, fenyőmagból és mazsolából készítenek; valamint az erbai masigottot, fehér- és hajdinalisztből, cukorból, vajból, tojásból, mazsolából, fenyőmagból, cukrozott narancsból és élesztőből.

A helyi méz nagyon keresett, különösen a gesztenye- és az akácméz. A vidék dió, gomba, szárított húsok (filzette és cacciatorini), gesztenye, valamint széles sajtválaszték – többek között Casera, Taleggio, ricotta és kecskesajtok – és kiváló vaj is kínálkozik.

A fesztiválok és ünnepek mögött népi hagyomány áll, amelyet nemzedékről nemzedékre őriztek, történelmi, kulturális és vallási eseményekkel.

Az egyik legismertebb a „Pesa Vegia” fesztivál, amelyet minden évben a karácsonyi ünnepek idején rendeznek Bellanóban. A szentet és a profánt összeolvasztva immár 400 éve a Háromkirályok érkezését látványos jelmezekben adják elő, a falu utcáin lezajlik a Pese-verseny, a móló előtt pedig tűzzel varázsolják el a tömeget.

A Premana nevű kis hegyi faluban a helyiek az októberben megrendezett „Premana rivive l'antico” rendezvényen támasztják fel újra a régen eltűnt mesterségeket. Érdemes megnézni a középkori Como jelmezes felvonulásait, a Schignano-i farsangot, az Isola Comacina-i Sagra di San Giovannit és a varennai Festa del Lagót is.