Itria-völgy

Szinte hihetetlennek tűnik, hogy Dél számos szépsége valóban egy helyen gyűlhet össze. Nem véletlen, hogy ez Olaszország egyik legtöbbet látogatott vidéke… a világ minden tájáról érkező utazók körében.

A szóban forgó térséget leginkább Itria-völgyként ismerik. A név elsősorban egy karsztmedencére utal, amelyet ritka szépségű városok öveznek. Ez a mediterrán cserjékkel és mészkősziklával borított vidék három város között fekszik: Locorotondo (BA), Martina Franca (TA) és Cisternino (BR). Kisebb mértékben ide tartozik még Alberobello (BA), Ostuni (BR), Ceglie Messapica (BR) és Fasano (BR) is.

Ez a térség tehát Puglia három különböző megyéjére terjed ki: Tarantóra, Barira és Brindisire, és mindazt magában foglalja, amit Puglia kínál. Az egész Itria-völgy egybeesik a Murge-fennsík déli részével is, ami adja a vidék dombos jellegét.

Az Itria-völgy nevét az itt talált Odegitria (Hodegetria) Madonna képéről kapta; ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: „aki megmutatja az utat”. Az Odegitria Madonna tiszteletét a bizánciak hozták a 10. században, a vidék története azonban a Kr. e. 2. évezredig nyúlik vissza. Görögök, messápiak, rómaiak és sok más nép járt erre.

Az Itria-völgy évezredes története formálta ennek a varázslatos területnek három fő jellegzetességét.

Az első jellegzetesség a „trullik” (a völgyet valójában „Trullik völgyeként” is emlegetik). A trullik a híres, kúp alakú kőházak, kupolás tetejüket „chiancarelle” nevű kövekből rakták. Habarcs nélkül, szárazon építették őket. A legtöbb trullo Alberobellóban található, de az Itria-völgy többi részén is sok van belőlük, különösen a vidéken.

A második jellegzetesség a masseriák, az erődített tanyák. Mindenütt megtalálhatók az Itria-völgyben: a mediterrán cserjésben, olajfaligetek között (amelyek kiváló extra szűz olívaolajat adnak), szőlőskertekben (amelyek többek között Martina Franca DOC és Locorotondo DOC borokat teremnek) és természetvédelmi területek közelében, például a Bosco delle Pianelle természetvédelmi területen, Martina Franca vidékén.

Ezekben a rusztikus gazdaságokban megkóstolhatod Puglia konyhájának főbb termékeit. Az olajok és borok mellett gazdag a friss sajtok (például a cacioricotta) és a szárított húsáruk (köztük Martina Franca capocollója, amelyet az Itria-völgy hercegének neveznek) termelése.

Emellett találhatók itt taralli és „frise”, friss tészták, például „orecchiette”, édességek és húsok. Cisternino bombette nevű falatkái és Locorotondo pacaltekercsei híresek. A masseriákat és a körülöttük elterülő vidéket a jellegzetes, helyi kőből épített szárazkőfalak övezik.

A harmadik jellegzetesség a völgy összes városának történelmi központja. Cisternino és Locorotondo óvárosait Olaszország legszebb falvai között tartják számon. Szűk, labirintusszerű sikátoraikról, jellegzetes „chianche” burkolatukról és fehérre meszelt házaikról ismertek.

Három fő város is övezi az Itria-völgyet.

Az első a tarantói megyében fekvő Martina Franca. Az Ion- és az Adriai-tenger között, félúton fekszik, és ez a három város közül a legmagasabban fekvő, a legnagyobb és a legnépesebb. Vadvilága rendkívül gazdag, legismertebb fajtái a murgese ló és a martinai szamár.

Az Itria-völgy „elegáns szalonjának” tartják; a történelmi központja, „barocchetto” stílusával, áll a figyelem középpontjában. Védőszentje természetesen Szent Márton, akit júliusban és novemberben körmenetekkel és más rendezvényekkel ünnepelnek. A legenda szerint Szent Márton lovagok seregével érkezett a városba, és megszabadította a várost uralma alatt tartó zsoldosoktól.

A második város a bari megyei Locorotondo. Neve történelmi központjának szokatlan, kör alakú formájából ered, amely felemelkedik, hogy a körülötte elterülő völgyre tekintsen. A házak legfeljebb két emeletesek, oromzatos tetőik „cummerse” néven ismertek.

A legenda szerint a várost egy csoda után Szent György bővítette ki. Azóta Szent György vértanú a város védőszentje, akit április 21. és 24. között ünnepelnek. A másik védőszent Szent Rókus, akiről azt tartják, hogy megszabadította a várost a pestistől. Híres az augusztus 16-i tűzijáték-verseny, Dél-Olaszország egyik legismertebb ilyen eseménye.

A harmadik város a brindisi megyei Cisternino. Neve egy hős, „Sturnoi” nevéből ered, Diomédész társából, aki a trójai háború után Ostuni alapításában is közreműködött. Cisterninót valójában „Cis-sturnium”-nak, azaz „Ostunin túlinak” nevezték. Ez is egy kis falu, szűk sikátorokkal, boltívekkel, templomokkal és házakkal, amelyek szinte egymásra „halmozódnak”.

A várost eredetileg védelmi célra építették, amint a régi falak megmaradt tornyai is mutatják: a Torre Grande és az Anjou-tornyok. A legfontosabb esemény augusztus első napjaiban zajlik: a védőszentek, Quiricus és Julitta ünnepe. És ne feledkezz meg a sok sagráról, azaz ételfesztiválról sem, amelyek Dél csodálatos ízeibe merítenek.

De az Itria-völgy más eseményeknek is ad otthont, amelyeket nagyon sok helyi és még több látogató keres fel. A sok fesztivált nem szabad kihagyni. Mindenekelőtt a Valle d'Itria Fesztivált, egy opera- és színházi fesztivált. Ezután a Festival dei Sensi és La Ghironda, az utcai művészek vándorturnéja és még sok más program, olyan esemény, amely olyan művészeket hozott az Itria-völgybe, mint Vinicio Capossela és Goran Bregović.

Az Itria-völgy mindent kínál látogatóinak, amit csak kívánhatnak: jó ételeket, kapcsolatot a buja, örökzöld természettel, látványos falvakat, sok kultúrát és rengeteg élményt.